2. rész

*MinRi pov*

Az első reggelem az Infinite dormjában. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és nagy nehézségek árán, de kimásztam az ágyból. Ugyan az óra 8:10-et mutat, de én azonnal hívtam barátnőmet. A telefon mindig a párnám alá van betéve, hogy miért, azt nem tudom. Talán megszokás. Két csengés után már fel is vette.
- Jó reggelt! - szólt bele boldogan a telefonba.
- Reggelt! Hogy érezted magad tegnap? Mikor tudunk találkozni? Mikor ismerhetem meg a B.A.P-t? És mikor ismered meg az Infinite-et? - bombáztam a kérdésekkel, mire ő hangosan belenevetett a telefonba.
- Ma próbájuk van a srácoknak, és megyünk a próbaterembe. De amint szabad leszek hívlak, rendben? Na és nálad mi a helyzet? Rendben vagy? - kérdezte, majd egy nagy sóhaj után kezdtem el a mondókám.
- Igen, persze. Minden rendben. SungGyu nagyon rendes velem, és Sungyeol is. Aranyosak, tényleg. Viszont WooHyun nagyon csendes, és még köszönni se tud. Valami baja van, de engem az nem érdekel. Ha inkább magába fordul, akkor tegye azt. Tegnap kimentem a konyhába vizet inni. Köszöntem, de csak megállt egy percre, de kikerült. Nem tanították meg szegény gyereket beszélni. Mi is fogunk menni azt hiszem próbálni, mintha megemlítette volna SungGyu. - fejeztem be, majd közben egy kézzel próbáltam előkaparni a mai ruhát a szekrényből.
- Ne is törődj vele. Ne zavarjon téged, ha a többiek rendesek veled. Csak ügyesen. Fighting! - próbált lelkileg erőt adni, majd perceken belül leraktuk a telefont, és indultam a fürdőbe. Igazság szerint a tegnapi incidens után semmi kedvem nem volt összefutni azzal a gyerekkel, de muszáj eljutnom a fürdőig. Ahogy kiakartam lépni, valaki kopogott az ajtón.
- Jó reggelt! - jött be SungGyu. - Jól aludtál?
- Reggelt neked is! Igen, minden rendben volt! És nálad? - kérdeztem vissza.
- Minden rendben lett volna, ha SungYeol nem horkol. - nevetett.
- Oh, ezért jó egyedül lenni egy szobában. - mondtam. - Viszont most indultam volna letusolni. Van bent valaki?
- Nincs senki, menj csak. Készítsek neked reggelit? - miközben kérdezett, udvariasan nyitotta nekem az ajtót, hogy menjek csak előre.
- Jó lenne, köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Mit szeretnél? Rántotta? Narancslé? - mosolygott ő is vissza.
- Tökéletes lesz. Köszönöm. - mondtam, majd el is foglaltam a fürdőt. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és lófarokba fogtam a hosszú, hullámos hajam. Elindultam vissza, hogy lerakom a pizsit, és rendbe rakom az ágyat, majd megyek vissza a konyhába. Már messziről hallottam Dongwoo hangját. Hogy miért az övét? Mert SungGyu kiadta neki a feladatot, gondolom én, mivel ő jól tud főzni. Minden rendben volt addig míg meg nem jelent WooHyun.
- Reggelt. - köszönt, majd leült az asztalnak ahhoz a részéhez, ahol még véletlenül sem tud rám látni. Köszönöm. A rendességed a sírba fog egyszer vinni, ha így folytatod.
-Sungyeol! - szóltam oda neki, aki még félálomba volt, de felfigyelt és odasietett hozzám.
- Reggelt! - köszönt, majd leült mellém.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdeztem, majd elkezdtünk rendesen beszélgetni. Egy idő után már azt vettem észre, hogy WooHyun nem bírja tovább. Felállt, és itt hagyott mindent, és mindenkit. 
- Megkérdezhetem mi a bajod? - kiabáltam utána, mire mindenki felfigyelt rám, és SungGyu érintését éreztem a vállamon. Jelenleg ő a legnormálisabb a csapatban. Mindenkit szeretek, de úgy érzem a közeljövőben fontos személlyé fog válni az életemben. WooHyun rá se hederített, ment tovább egyenesen. Jól van. Ha te így, akkor én is így.
- Ne foglalkozz vele. Nem szereti, ha a közelében lányok vannak. - mondta.
- Meleg? - néztem rá csodálkozva.
- Nem, nem. Dehogy meleg. Csak csalódott egy lányban még 2 éve, és azóta fél közeledni akárkihez is, és nem szereti ha lányok vannak a közelében.
- És beszélhetek vele normálisan? Fog nekem válaszolni? Én nem akarom bántani, hátha sikerül nekem. - néztem rá, majd elindultam a szobája felé, de SungGyu még utánam kapott.
- Csak óvatosan. És ha nagyon flegmázik, inkább gyere ki. Rendben? - mondta, majd elengedte a kezem, és elindultam afelé a bizonyos szoba felé, ahol WooHyun jelenleg tartózkodik. Minden erőm összeszedve, bekopogtam az ajtón, és vártam a választ. A szoba a konyhával majdnem szemben volt. A konyhaajtóban SungGyu figyelt rám, és várta, hogy bemegyek e. Ránéztem, de ő csak mosolygott. Nem jött válasz a szobából, így benyitottam.
- Bejöhetek? - szóltam be, de nem léptem be az ajtón. Mivel erre sem érkezett válasz inkább bementem. - Bocsánat, hogy kiabáltam veled, de mióta itt vagyok, a hangod nem nagyon hallom. Még köszönni se köszönsz.
- Miért jöttél be? Miért érdekel téged, hogy mi a bajom? Menj csak ki nyugodtan. Majd ha akarok veled beszélgetni, akkor fogok. - mondta szinte durván, majd még mindig tűrve viselkedését, sarkon fordultam és kimentem.
- Na mi volt? - jött oda SungGyu, majd egy erőltetett mosolyt vetettem fel.
- Kizavart. Miért érdekel engem, hogy mi a baja. Ennyi volt. - mondtam, majd elindultam fel a szobába. Kicsit idegesítő a viselkedése. Már normálisan hozzá sem lehet szólni. Jó, akkor majd várja meg, mikor fogok hozzá kedves lenni.
- Nem sokára indulunk a próbaterembe. Jössz? - szólt utánam SungGyu.
- Nem tudom. Ha indultok azért gyere be. Addig meggondolom. - válaszoltam neki, még mindig felfelé menve. Első dolgom újra a telefon volt.
- Szia HaNa.- szóltam bele a telefonba, amint felvette azt.
- Mi történt? Nagyon szomorú a hangod. - kérdezte, és tényleg kicsit elkeseredetten érzem magam, hogy nem tudok WooHyunon semmit segíteni.
- Bementem ma WooHyun szobájába, mert azt mondta SungGyu, hogy nem enged magához lányokat, mert 2 éve csalódott valakiben. Nos, én próbáltam valahogy segíteni neki, de a válasza annyi volt, hogy engem miért érdekel, hogy mi a baja, és hogy menjek ki. Nem volt más választásom, és inkább szó nélkül kimentem. - nagy sóhajok közepette tudtam neki mindent elmondani.
- De bunkó. Ne menj utána. Hagyjad. Ne foglalkozz vele. - mondta. - De most lerakom, mert indulunk. Majd hívlak! Szeretlek! - köszönt el, majd ki is nyomta a telefont. Leültem az ágy szélére, és a legrosszabb kedvemben elővettem a laptopom, és apuéknak is elkezdtem írni egy regényt, hogy minden rendben van, és ne aggódjanak. Mikor ezt mind elküldtem kopogást hallottam az ajtón.
- Gyere! - kiabáltam az ajtó felé, majd belépett rajta SungGyu.
- Na? Fogsz jönni velünk? Mindenki már készül. - nézett rám, majd leült mellém. - Látom, hogy rossz a kedved. Ha szeretnél egyedül lenni itthon, akkor nyugodtan. Nem fog zavarni senki.
- Jól látod, hogy rossz a kedvem. Nem tudok semmit WooHyunról, és kiakaszt a viselkedése. Úgy érzem, mintha most én lennék aki zavar mindenkit. - piszkáltam közbe a kezem.
- Ne törődj már vele. Majd csak feladja ezt. Egész életébe nem csinálhatja, hogy nem enged magához senkit. - mondta, majd felállt. - Lent várunk. De akár itthon is maradhatsz. Tényleg.
- Lehet megyek. Menjetek csak előre. Tudom merre kell menni. Majd megyek utánatok. - mosolyogtam rá.
- Rendben, akkor majd ott várunk. - mondta, majd kilépett az ajtón. Unalmamban inkább lementem. Myungsoo a tükörben állt, és nézte magát.
- Srácok! Milyen a hajam? Jól nézek ki? - igazgatta a barna tincseit. Ezen elmosolyodtam, majd odaléptem hozzá.
- Nagyon jól nézel ki. - mosolyogtam rá, mire egy büszke mosolyt vett fel. - De próbára miért kell a hajadat igazgatni? Nem fellépésre mész, csak próbálni.
- Ha bárhova megyek, akár a fürdőbe letusolni esténként, még oda is megcsinálom a hajam. Akárhogy nem mehetek semerre. - mondta ezt mind halálos komolyan. A nevetéstől már alig tudtam állni, de persze a kis egoman.
- Rendben, nem szóltam. - nevettem még mindig, majd Dongwoohoz léptem.
- Csináljak nektek valamit amíg nem vagytok? - néztem rá, míg ő a pólóját vette felfelé. Nos, így mászkál a házban. Csini felső test. Miket beszélek? A lényeg, hogy készül. Mindenki. Minden merre.
- Tudsz te is főzni? - nézett rám, mintha én bamba lennék, és nem értenék hozzá.
- Nem Dongwoo, csak játszok az edényekkel, meg a hozzávalókkal. Szerinted miért kérdeztem meg? - nevettem. A kedvem egyre jobb, ahogy beszélgetek velük. Mindenki zakkant, de egyre jobban megszeretem őket. - Kimchi jó lesz?
- Srácok! - kiáltott mindenkinek, mire megijedtem. - Kimchi lesz a kaja! Jó lesz mindenkinek? - kiabálta át az egész házat, mire mindenki egy "jó" válasszal letudta az egészet. Mosolyogva elhúztam a konyhába, és elővettem a Kimchihez a hozzávalókat.
- Akkor mi megyünk. - jött oda SungGyu. - Ha kaját csinálsz, utána ellátogatsz hozzánk? 
- Persze. Megyek amint kész lesz. Menjetek csak nyugodtan. - néztem rá, majd mindenki elindult kifelé az ajtón. SungGyu még visszatekintett és intett egyet, majd én is vissza neki. WooHyunt észre sem vettem, hogy kiment. Egyszer úgyis megbeszélem vele, ha kell ha nem. Nekem akármit elmondhatna, de ezt még nem tudja, mert inkább ő bent ül. Amikor kijön az is azért, mert próba, vagy este amikor megy zuhanyozni. Amíg elkészítettem a Kimchit az körülbelül fél óra, majd felmentem és elkezdtem öltözni, hogy akkor én is elnézek hozzájuk. Felhívtam barátnőmet, hogy nem tudunk e utána találkozni. Megbeszéltünk mindent, majd megfésültem hajam, befújtam a nyakam a kedvenc parfümömmel, majd lementem húzni a cipőmet. Mikor elindultam, kulccsal bezártam az ajtót. Fél óra múlva odaértem a próbateremhez, és belépve már próbálták a Man In Love-nak a táncát. Imádom ezt a számot, szóval halkan bementem, és leültem hátra a padra. Mikor észrevett SungGyu rám mosolygott, én pedig vissza. 2 perc múlva abbahagyták, majd SungGyu és Sungyeol csatlakoztak hozzám.
- Minden rendben? Nem gyújtottad fel a házat? - nevetett rám SungGyu, mire ráütöttem a vállára.
- Nem, nem égett le semmi. - próbáltam komolyan mondani, de persze csak nevettek mindketten. 

*WooHyun pov*

Mikor eljöttünk próbálni, rá körülbelül egy órára MinRi is megérkezett. SungGyuval elég jól megvannak. Kezdem azt érezni ezek ketten összejönnek. De engem nem mintha meghatna. Tegnap is, nem értem miért érdekli, hogy mi bajom. Próbálok majd ott lenni, és csendbe megismerni milyen lehet, de nem nagyon akarok többet tőle. A sarokban hárman jól elszórakoznak, míg én SungJongal próbálok beszélgetni, majd figyelmem elterelni róluk. 
- Fáj a lábam. - nyöszörgött mellettem a maknae. - Nem masszíroznád meg? - nézett rám, mire csak felhúztam az egyik szemöldököm.
- Masszírozza meg aki akarja. - nevettem rá, majd kicsikét megütögettem a vállát. - És még nincs is vége a próbának, szóval bírnod kell.
- Persze, még van a The Chaser, amit már unok szinte, akkor még ott van a Destiny. Ki leszek akadva estig. Minthogy moziba ülnénk, és minden jó csinálnánk. - nyavalygott még mindig mellettem.
- Te akartál Idol lenni drágaság. - mondtam neki, majd lefeküdtem a földre, és elkezdtem bámulni a plafont. Az a beszélgetés ott a sarokba nagyon zavar, így inkább mégiscsak felálltam, és kimentem a teremből. Az előtérbe voltak elhelyezve az ásványvizes üvegek, így elvettem egyet, majd lecsavartam a kis tetejét, és meghúztam az üveg tartalmát. Leültem egy székre, ami hozzám volt a legközelebb, majd hallottam, hogy nyíilik az ajtó, és jön ki valaki.
- Mizu? - jött oda a leader. - Miért jöttél ki? És miért ülsz itt? 
- Semmi. Csak jöttem vízért. Nincs kedvem próbálni se. - válaszoltam, majd leült mellém.
- Mit gondolsz MinRiről? Nem sokat beszélsz vele. Tudom, hogy nem nagyon engedsz magadhoz lányokat, de ennek már 2 éve. El kell felejtened. Örökre ezt nem csinálhatod. - próbált ismét biztatni, hogy elég lesz ebből, de még mindig nem tudok ezen túl lenni.
- Nem érdekel a csaj. Ennyi az egész. - válaszoltam.
- Miért nem? Most nem tudsz vele normálisan beszélni? Senki nem viselkedik vele úgy, mint te. Kicsit, csak egy kicsit próbálj meg vele beszélni. Nem kell túlzásba vinni, de legalább köszönj neki. Itt van 2 napja, és még csak azt sem mondod, hogy " szia" vagy akármi. - kezével a nadrágján lévő szegeket piszkálta, miközben hozzám beszélt.
- Nem tudom. Még akkor sem megy. Menjünk. - mondtam, majd felálltam és elindultam az ajtó felé, majd utánam jött. Eltáncoltuk még a Destiny-t majd ismét szünetet tartottunk. Minden egyes tánc után szünetet kell tartani. A kibontott üvegből még maradt kicsi, szóval azt mindet megittam, majd a kukában foglalt helyet az üres palack. 
Mikor minden lehetséges táncot elpróbáltunk, elindultunk hazafelé. Persze, hogy MinRit is elvisszük végülis már velünk lakik. Én előre ültem a sofőr mellé, a többiek pedig hátra. Mikor hazaértünk mindenkinek az előszobába kellett menni, mert MinRi bejelentette, hogy levenné a méreteket gyorsan.
- Oké srácok. Egy gyors méretlevétel, és utána mehettek utatokra. Csak könyörgöm ezen legyünk túl, és utána nem zargatlak titeket tovább, de ezt muszáj megcsinálnom, mert addig nem tudok elkezdeni egy ruhát. - mondta, majd vette is elő a mérőeszközt, és SungGyut mérte le először. Én leültem a kanapéra, és megvártam míg mindenkit lemér. Bár mondjuk jobb lett volna hamar letudni, de már mindegy. Csendbe leültem, majd amikor én következtem, lassan felálltam, majd odalépkedtem MinRi elé. Széttártam karjaim, hogy körbe letudjon mérni. A karom, és a lábam hosszát is lemérte. Rám sem nézett, én pedig csak őt néztem, hogy dolgozik. Kíváncsi vagyok, milyen ruhákat fog készíteni, de ha nem fog tetszeni, biztos nem fogom felvenni. Mindenki leült az asztalhoz, mert a Kimchit fogjuk enni, amit MinRi készített. Hát erre is kíváncsi vagyok. Ha rossz, nem eszem meg. Dongwoo, a "főszakácsunk" mindenkinek rakott egy kicsit a tányérra, majd elénk tette.
- Jó étvágyat! - közölte jókívánságát SungGyu, majd elkezdtük enni. Nos, igazság szerint finom. De jobb nem kimutatni. Szóval, amint megettem mindent elindultam a tv felé. Leültem, majd csatlakozott hozzám ismét SungGyu. 
- Milyen volt? - kérdezte, majd elvette kezemből a távirányítót.
- Finom. De amúgy én ültem ide hamarabb, szóval kérem vissza. - követeltem az irányítót, mire nagy lazán elhelyezkedett, és elkezdett nézni valami filmet. - Figyelsz te rám egyáltalán? 
- MinRi! - kiabált neki, mire ő felkapta a fejét, és idejött. - Ülj le mellénk. Nézzünk egy filmet.- javasolta neki, majd közénk leült. Zavaromban próbáltam inkább a lehető legtávolabb ülni tőle, de nem lehetett, szóval inkább szó nélkül ültem tovább. A szobámba menni nem akartam, mert az már tényleg úgy tűnne, mintha a legnagyobb bunkó lennék ebben a házban. 
- Nézzünk már olyan filmet, amit mindenki szeret. - javasoltam SungGyura nézve, majd meglöktem őt, MinRin keresztül.
- Jöttök filmet nézni? - nézett hátra a többiekre, mire mindenki helyet foglalt. SungJong a földön Myungsooval, és Sungyeolal együtt. Még mellénk fért Dongwoo és Hoya, szóval SungGyu mellett helyet foglalt Hoya, mellettem pedig Dongwoo. De egyikük sem ült MinRi és én közém. Persze, nekem kell MinRi mellett ülni. De legalább így is úton vagyok afelé, hogy megismerem. 
- Hozok popcornt. - jelentette be MinRi, majd odahúzódtam SungGyu mellé.
- Mi az? - kérdezte.
- Miért közénk kellett ülnie? Te csak a rosszat akarod nekem igaz? - néztem rá.
- Nem. Ez az, épp azt akarom, hogy kicsit közelebb kerüljetek egymáshoz. Már mondtam. Itt van 2 napja, és semmi sem történik. Egy értelmes, rendes mondatot nem váltottatok egymással.  - mondta.
- Nem is fogunk. - mondtam, majd visszahúzódtam. Addigra meg is érkezett MinRi a popcornal.
- Kértek? - nyújtotta oda először hozzám a tálat, ami tele volt apró, sajtos popcorn darabokkal.
- Nem. - válaszoltam, majd a tv-t kezdtem el újra figyelni, míg mindenki a popcornal volt elfoglalva. Mintha soha életükben nem ettek volna, úgy viselkednek. Mikor vége lett a filmnek mindenki felment a szobájába, de én még lent maradtam. Azon agyaltam, hogy kezdjek el vele beszélgetni normálisan, vagy inkább még húzzam az időt ezzel. Úgy döntöttem, még nincs itt az ideje, szóval felmentem én is. SungJong a szobában, már szinte meztelenül állt, és csak egy alsónadrág volt rajta.
- Hyung! Megijedtem. - szólt rám, mire én inkább elfordultam.
- Igyekezz már az öltözéssel könyörgöm. - szóltam vissza rá, majd mire odafordultam már volt rajta egy nadrág. Még a póló hagyján.
- Mész először zuhanyozni, vagy menjek? - kérdeztem, mire felvette a cuccait és elindult a fürdő felé. - Igyekezz! - kiabáltam utána. 

*MinRi pov*

Hamar elment ez a nap is. De van olyan érzésem, mintha elfelejtettem volna valamit. Mindegy, ha tényleg elfelejtettem valamit, akkor az úgyis eszembe jut.  Most valami oknál fogva WooHyun nem volt visszataszító, és nem hagyott ott senkit, ha a közelében voltam. A méretlevételnél is folyamatosan azt nézte, hogy dolgozok. Inkább rá sem néztem. Szóval amikor a filmet néztük akkor is, igaz visszautasította a popcornt, de legalább nem hagyott ott minket. Haladás, haladás. Mikor befejeztük a filmnézést, én elmostam minden tányért, és poharat. WooHyun még lent volt egy darabig, aztán ő is felment. Majdnem odamentem hozzá, de inkább nem zavarom. Miután mindenki ott hagyott egyedül, én is elindultam a szobám felé. Ledőltem az ágyra, mert gondoltam most mindenki vár a zuhanyra. 
- HaNa! - ültem fel hirtelen, mert a legjobb barátnőmet felejtettem el. Most már tudom mit felejtettem el.  Amilyen gyorsan csak tudtam, elővettem a telefont, és tárcsáztam is a számát.
- Ne haraguudj! -húztam el az U betűt. - Teljesen elfelejtettelek! A srácok kicsit sokáig próbáltak, és mikor hazajöttünk, akkor vettem le a méreteket. Annyira sajnálom! Holnap kiengesztellek. Viszem magammal Dongwoot. 
- MinRi! Nyugi! Arról volt szó, hogy foglak hívni, amint időm lesz. De mi is kicsit sokáig voltunk. Rendben, de akkor holnap ne menj sehová, és találkozunk. De tényleg próbáld meg magaddal hozni Dongwoot. - nevetett a telefonba, de közben megnyugodtam.
- Rendben, akkor majd holnap hívlak! Amúgy már nagyon akarok a B.A.P-vel találkozni. Mi lenne, ha holnap én mennék, te meg jönnél Pénteken? - kérdeztem.
- Jó rendben. Megbeszéltük. Csak ne jöjjön össze semmi. Amúgy már elkezdted a ruháik tervezését? - érdeklődött, de persze, már minden fejben van.
- Igen, igazából már sejtem milyen lesz. Vagyis már kezdenek alakulni a dolgok, hogy mik illenek hozzájuk. - válaszoltam.
- Mindent értek. De csak ügyesen. Na és WooHyun? - kérdezett arra a személyre, akiről most nagyon de nagyon nincs kedvem beszélni.
- Ma filmet néztünk, és mellette ültem. Nem állt fel, bár a popcornt visszautasította. Haladunk. - nevettem a telefonba.
- Óh, hogy lehet.- nevetett ő is. -" HaNa! Kapd el!"- hallatszott a háttérben, ahogy a B.A.P tagjai kiabálnak.
- Mi ez? - nevettem ismét.
- Himchan dobálja a párnákat. Unatkozik szegény. Most jöttünk haza a próbáról, de teljesen fel van pörögve. Várj egy kicsit. - mondta majd vártam míg visszaér.
- Itt vagyok, csak elzavartam zuhanyozni. - mondta. - De megyek én is, mert én rakom őket rendbe mindig. Illetve a második este, hogy én zavarok mindenkit a helyükre, mert túl pörögnek, még akkor ha épp fáradtnak kellene lenni. Helyettük is fáradt vagyok. Holnap akkor hívlak! Szeretlek! Jó éjt! - köszönt, el majd leraktuk a telefont. Visszadőltem az ágyra, és vártam  a megváltást.
- Hahó! Bejöhetek? - jött be SungGyu. - Bocsánat, hogy nem kopogtam. - nevetett.
- Ugyan, én még csak fetrengek. Semmi erőm most semmihez. - bámultam a plafont továbbra is.
- Fetrengjek veled? - kérdezte, majd odajött és rám nézett. Nem adtam választ, inkább csak mutogattam, hogy nyugodtan feküdjön csak le. Az ágyon keresztbe feküdtünk, a lábunk lógott az ágyról, de az sosem baj, ha van aki szórakoztat. 
- Beszéltem WooHyunnal. - hozta fel ismét a második ember azt a személyt. Mindenki vele van megáldva. Ha nem akar velem beszélni, akkor úgy sem fog, szóval felesleges. - Még mindig nincs itt az idő, hogy tudjon veled normálisan beszélni. Bár már haladás, hogy nem hagy ott, ha a közelben vagy. 
- Én nem fogok utána szaladni. - jegyeztem meg, majd oldalra néztem, és gyönyörű barna szemeivel találtam magam szembe. - Wáó. - csodálkoztam el, majd gyorsan vissza is fordultam, és tovább bámultam a plafont.
- Mi az? - nevetett, de tekintetét nem tudta rólam levenni. 
- Kicsit fura helyzet ez. Nem? - nevettem én is, de nem érdekelt, most jó kedvem van. - De mindegy. Örülök, hogy itt vagy.
- Annak örülök, hogy örülsz. - nevetett még mindig, és tényleg látszott rajta, hogy próbál feldobni, bár nem volt rossz kedvem, még ha úgy látszik is.
- Semmi rossz nincs abban, hogy egymás mellett fekszünk. Ha erre gondolsz. - majd fordult egyet, és elkezdett csikizni, mire én megijedtem, és annyira nevettem, hogy leestem az ágyról. Még jobban kitört a nevetés, amit sikítás követett. Nagyon jól érzem magam, ha SungGyu a közelemben van.
- Hyung! - jött be WooHyun a szobába. WooHyun. A szobámba. WooHyun. El sem hiszem. Mindketten felnéztünk, hogy mi baja, de csak intett, hogy menjen ki. Felültem az ágyra, és vártam, hogy történik e valami. Történt. WooHyun kiküldte SungGyut a szobából. Csak ketten voltunk bent.
- Szia. - köszönt, majd leült volna mellém, ha ijedtemben nem ülök ismét a földre.