1. rész

"A nevem MinRi, és szeretnék arra az állásra jelentkezni. Sajnos csak az apukám Koreai, az anyukám pedig magyar. Az apukám miatt kaptam a Koreai nevem, és Magyarországon élek. Szeretnék annak az ismeretlen bandának a stylistja lenni. Főiskolán végeztem, és mindenből kitűnő voltam. Ha esetleg megfelelek, akkor minden képen értesítsenek! Köszönöm!" 

- HaNa! - kiabáltam barátnőmnek, aki úgyszintén Koreai származású. A legjobb barátnőm. Akkor találkoztam vele, amikor először mentem ki abba a kis városba, ami Szöul mellett van. Körülbelül 10 éves lehettem akkor. Most mindennél jobban fontosabb személy az életemben.  Jelenleg most itt lakik velünk, és remélhetőleg együtt megyünk vissza.
- Itt vagyok! - jött fel hozzám, mire a számítógép képernyőjére mutattam, hogy olvassa el a levelem. Vissza akarok menni Koreába. Minden vágyam ez volt, ezért lettem stylist. Nem tudom milyen bandához fogok kerülni, de elvileg híresek. Az állásinterjúban nem volt a banda neve, és remélem olyanhoz jutok, ahol nincs zűrzavar, és minden rendben lesz. 
- Olvasd el kérlek, hogy jó-e, és akkor elküldöm. - mondtam neki, majd pár másodperc múlva felém nézett, és mosolyogva nyomott a "küldés" gombra.
- Ha felvesznek? Akkor itt fogsz hagyni? - kérdezte, majd leült az ágyra, ami az íróasztal mellett volt.
- HaNa! Olyan nincs, hogy itt hagylak! Egyedül nem megyek sehová. Te olyan vagy mint a testvérem. Nem hagylak el! - mosolyogtam rá, majd odamentem hozzá, és megöleltem. - Te az életem része vagy! Ha kell, én veszem meg mindkét repülőjegyet, és megbeszélem az igazgatóval, hogy te pedig új fodrász legyél, vagy csak épp segéd. Minden rendben lesz! Ha pedig nem úgy adódik mindketten eljövünk onnan. Veszíteni semmit nem fogunk. - pár percig még megbeszélgettük, hogy mi lesz ha tényleg felvesznek és kijutunk. Ketten Szöulban, abban a nagy városban, azzal a bizonyos bandával akiket még nem ismerünk. 

*2 nap múlva*

- MinRi! Siess! - kiabált HaNa a szobánkból, és ijedten rohantam fel.
- Mi az? - szaladtam oda hozzá, és láttam hogy az ügynökség válaszolt a levelemre. - Ne nyisd meg! Még ne!
- Hamar túl kell legyünk rajta. Minél hamarabb. Ha nincs siker, nem aggódunk, bulizunk egyet. Ha siker, még úgy bulizunk egyet. - mondta, majd megnyitotta a levelet.:
" Kedves MinRi! Megkaptuk a jelentkezésed. Örömmel értesítünk, hogy felvettünk, mint stylist. Sok munka fog rád várni, ezért igyekezned kellesz. Minden papír, ami szükséges akkor kapod, és írod alá, amikor megérkeztél. A repülőjegyet mi küldjük. 1 hét múlva indul a repülő. Páros jegyet küldünk, ha valakit szeretnél magaddal hozni ( családtag, barát ). Szállást is mi adunk, és még küldünk egy levelet a hét alatt, az utazással kapcsolatban! "
- Na nemááár! - bámultam még mindig a képernyőt, és nem tudtam meg sem mozdulni. Koreába fogok utazni.....HaNaval....1 hét múlva.....Új élet.....Új minden....ezt nem hiszem el. Ez most velem történik meg.
- MinRi. - szólt hozzám, és próbált "újraéleszteni" nagy nehezen. - Apud nem is fog jönni akkor? Na és anyud? 
- Apuéknak majd írunk minden nap. Az legyen a legkevesebb. Szóóval, akkor menjünk bulizni. Azt mondtad, hogy elmegyünk! Nem így volt? - néztem barátnőmre, aki már indult is a szekrényhez, és kutatni kezdett a ruhái között. 


*SungGyu pov*

- Srácok, új stylistotok lesz. Ne aggódjatok! Meg van minden oldva! - jelentette be a menedzser.
- Na és hogy néz ki? Szebb nálam? - kérdezte Myungsoo. Jelenleg az egoja már az eget veri.
- Állj le L! - szóltam rá, és megütöttem a fejét hátulról. - Na és mikor érkezik? Mit lehet tudni róla? Aranyos, kedves? Segít mindenben? - dobáltam a kérdésekkel.
- Nem tudni még semmit róla. Nem Koreai. Illetve Koreai de nem itt él. Magyarországon van jelenleg. Az édesapja Koreai. Az anyukája magyar. Ennyit róla. Na de most próba! A koreográfus mindjárt itt van. Csak ügyesen! Fighting! - majd egy fordulattal itt is hagyott minket.
- Magyar-Koreai! - ábrándozott Sungyeol. - Hyung! Biztos csinos! És....
- Állj le te is! Belőled is sok lesz már! - szóltam közbe, és inkább bevágott egy "durcit".
- WooHyun, mi lenne ha a telefont eldobnád a picsába, és felállnál? Már unom, hogy ezt csinálod minden próba előtt. Inkább gyakorolni kellene, ha még nincs itt a koreográfus. - szóltam rá, majd mintha le se szarta volna, tovább folytatta. Nos, WooHyun, nem az az átlagos ember. Mindig flegmázik, és semmi önbizalma. Mindig összezavar, és egy lányt se enged magához.
- Sziasztok srácok! - jött be a koreográfus, és elkezdtük a "The Chaser"-nek a táncát próbálni. Mikor mindezen túl voltunk, hazafelé már mindenki aludt a kisbuszban. 

*1 hét múlva* - *MinRi pov*

- HaNa! Minden megvan? - kiabáltam az előszobából, fel a szobánkba. - Siess, mert nemsokára indul a géép!
- Megyek már! - hallottam fentről hangját, majd egy pillanat alatt már lent is volt. - Akkor elviszel minket? - nézett apura, és már fogta is bőröndöt. Anyutól elbúcsúztunk mindketten, előadta szent beszédét, és ölelések közepette elindultunk kifelé.  A kocsihoz érve bepakoltunk mindent, majd ketten hátraültünk, és addig néztük a házat, míg látókörünkben benne volt. "Szia házikó! Remélem nemsokára találkozunk! " -gondoltam magamban, és visszafordultam előre. 10 perc múlva már a reptéren voltunk, és mindketten hatalmas ölelések közepette elbúcsúztunk aputól is. Ő is elmondta szent beszédét, hogy vigyázzunk egymásra, és mindig egymás mellett legyünk. Ha nem tetszik a banda, nyugodtan jöjjünk haza, majd ő küldi a repülőjegyet, és a többi. 

24 óra múlva már Szöul repülőterén vártunk arra a személyre, aki elvisz minket a szállásra, majd a bandához. 10 percet kellett várni rá, már azt hittük nem fog jönni, és mehetünk vissza. De nem így történt. Egy magas, öltönyös pasas állt meg előttünk, és rögtön követnünk kellett. 
Fél óra múlva megérkeztünk a szállásra. A szállás közel volt a Woolim Ent.-hez, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Lepakoltunk mindent, és a csávó szólt, hogy menjünk be az ügynökséghez, mutatkozzunk be, aztán elvisznek a fiúkhoz. Mikor beértünk az igazgatóval találtuk szembe magunkat.
- Üdv! Én vagyok MinRi, és ő a barátnőm HaNa. - mutatkoztunk be mindketten, és leültünk egy bőrkanapéra. Az iroda nem volt hatalmas, de kicsi sem volt. A falak narancsos árnyalatokban mutatkozott, és az íróasztal előtt állt két szék, de mi nem ott foglaltunk helyet. Mikor ő is bemutatkozott mesélt pár dolgot. 
- Sok dolgod lesz a srácokkal, és mindig újabbnál újabb ruhát kellesz tervezni. De ezt nem is mondom, mert ez a lényeg az egésznek. Remélem jó munkát fogsz végezni, és bízhatunk benned. - mondta.
- Igen, mindent megfogok tenni, hogy jó munkát végezzek. Viszont szeretnék kérni valamit ha lehetne. - néztem rá, majd vártam a jelet, hogy elmondhassam amit akartam.
- Tessék.
- Nos, a barátnőm fodrász. És szeretném ha neki is lenne állása. Nem baj, ha nem főfodrász, de legalább segéd hadd legyen. Hogy ő is tudjon keresni. - kértem meg, majd vártam a reakciót.
- A helyzet, hogy sok fodrászunk van már. És nem igazán tudom őt most berakni. De ha úgy megfelel, hogy nem ugyanannál a bandánál fog dolgozni, mint ön, akkor adnék neki egy munkát. - mondta, majd mindketten mosolyogva vártuk, hogy ki lesz az a banda akinél ő fodrász lesz. . - A banda, ahová küldeni fogunk, az a B.A.P. De az ugye nem itt van. Ők kicsit messze találhatók, és lehet, hogy nektek külön kellesz lennetek. HaNa odaköltözik a B.A.P dormjába, ön pedig az Infinitehez. Úgy megfelel?
- Infinite? B.A.P? Külön? . - csodálkoztam. Nem akarok a barátnőm nélkül lenni, de ha úgy nézzük, akkor minden nap találkozhatunk, ha nincs sok meló. - HaNa? Neked megfelel így? - néztem rá, és bár láttam az arcán, hogy neki sem a legjobb hogy külön leszünk, de a munkáért mindent.
- Persze, nekem tökéletes! - válaszolt, és megfogta a kezem. Tudom, de mást nem tehetünk. 
- Köszönjük, akkor mi megyünk. - szólalt meg mellettem az öltönyös pasas, és mindketten felállva indultunk el.
- Mi is köszönjük. - köszöntem meg.
- A B.A.P menedzserét felhívom ma, hogy tudjon róla. - szólt utánunk, de mi már nem fordultunk meg még egyszer megköszönni. Az autóban HaNa teljesen csendben ült mellettem, próbáltam neki minden jót mondani, de nem igazán érte meg. Persze mindketten örülünk, hogy én az Infinite csapatához kerülök, ő pedig a B.A.P-hez de az nincs közel. A lényeg, hogy mindketten meg fogjuk oldani. Amikor a szállásra értünk, ahol laktunk volna, újra kezünkbe vettük a bőröndöket. Először HaNat vittük a a TS. Ent.hez, és bementem vele, hogy elrendezzenek mindent. Persze, ő már mehetett a srácokhoz, szóval egyből oda is vittük. Igazából most, hogy a barátnőmmel külön leszünk, még a B.A.Phez sincs kedvem. Majd üdvözlöm őket, meg minden, plusz annyit fogunk találkozni, hogy már unni fogom. A lényeg, hogy bementünk a dormba.
- Nos, itt MinRi, és HaNa. Csak HaNa lesz veletek, MinRi nem. - mondta az öltönyös fickó a srácoknak, akik szerintem azt gondolták, hogy majd én is itt leszek, de tévedtek gyerekek, ez nem jött össze.
- Minden rendben lesz? - néztem HaNara, majd hatalmas ölelés után, elindultunk az Infinite dormjához. 


*SungGyu pov*

- Jól van srácok. Nem sokára idejönnek! Remélem mindenki kész. WooHyun? - néztem Sungyeolra, aki vállát meghúzva jelezte, hogy nem tudja merre található. - Az Isten áldja meg! - indultam meg, és elkezdtem keresni ezt a barmot. Hogy neki mindig ilyenkor kell eltűnni. Benyitottam a szobájába, és láttam, hogy alszik. - Nam WooHyun! - szóltam rá szinte kiabálva. - Az új stylistunk ide fog jönni, te pedig az ágyat nyomod. Elhiszem, hogy fáradt vagy, de legalább addig legyél fenn, míg el nem mennek. - majd karját megfogva húztam fel az ágyról. - Kérlek! 
Pár perc múlva már mindenki lent volt WooHyunnal együtt, és vártuk az új stylitot. Míg ideér, a tv-t néztük, és beszélgettünk. Dongwoo minden hülyeséget elmondott, hogy ha kell ő vigyázni fog rá, és majd megismerkedik vele rendesen, aztán majd segít neki mindenben. Persze ez mind csak beszéd. Van 5 fodrászunk, mindnél elmondta ezt, de egyiknél se tartotta be. És akkor a stylistokról nem is beszélek. Csengettek. Ezek szerint megérkeztek. Egyből az ajtóhoz siettem és nyitottam nekik.
- Na sziasztok! Gyertek beljebb. - intettem nekik, hogy menjenek csak menjenek.
- A nevem MinRi. - hajolt meg előttem, és láttam rajta, hogy zavarban van. Biztos ismer minket. Tuti, hogy Inspirit a csaj.
- Az én nevem...
- Kim SungGyu. Ők pedig Jang Dongwoo, Nam WooHyun, Lee HoWon, Lee SeongYeol, Kim Myungsoo, és Lee SungJong. Tudom kik vagytok. - szólt közbe.
- Meg sem lepődök. - nevettem el magam.
- Ő veletek fog lakni. Mást nem tudtok csinálni, szóval vezessétek fel a szobába, és mutassatok meg neki mindent. - szólt a csávó aki MinRi mellett állt. Láttam WooHyun arcán, hogy nem tetszik neki, de ez engem meg nem érdekelt.
- Azért hoztatok bőröndöt? Nekem rendben. Srácok? - néztem a srácokra, majd a mosolyból kivettem, hogy minden oké lesz.
- Éhes vagy? Csináljunk neked valamit? - kérdezte Dongwoo, majd felállt.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. - a válasza után felkísértem a szobájába, és próbáltam neki segíteni pakolni meg ilyenek, de inkább egyedül csinált mindent. - Én itt leszek. Ha kellesz segíteni valamiben akkor rám számíthatsz. Viszont, ha kész vagy akkor lemehetnénk nézni valami filmet, ismerkedni meg ilyenek. Úgy is már itt fogsz lakni egy darabig szerintem. Ha WooHyun flegmázik, vagy valami, nem törődj vele.- mondtam neki, miközben figyeltem, ahogy pakolászik. - Rendben, én benne vagyok. És már akkor feltűnt, hogy fura személyiségű, amikor beléptem a házba. Rajta megakadt a szemem. - mondta, majd pakolászott tovább. Megvártam míg mindennel kész, majd együtt mentünk le a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Odajött mindenki, csak egy ember nem: WooHyun.
- Hallottuk, hogy Koreai vagy, de nem itt laksz. Elmeséled a történetet? - néztem rá, és elkezdte.
- Nos, igen. Az apukám Koreai csak. Anyu, mikor fiatal volt, neki is minden álma az volt, hogy Koreába jöjjön. Sikerült is neki, mint szakács elhelyezkedni, aztán ismerkedett meg apuval, az utcán. Megszerették egymást, és anyu addig nem is jött haza míg össze nem házasodtak, és míg meg nem születtem én. Aztán hazamentek Magyarországra, de volt amikor apunak vissza kellett jönnie, mert ő ügyintéző volt. Aztán mikor 10 éves lehettem, akkor jöttem először Koreába. Nagyon megszerettem ezt a helyet, és akkor terveztem el, hogy remélem én is itt fogok dolgozni. Az álmom most vált valóra, és remélem nem rontja el semmi. - fejezte be, és zavarában csak mosolyogni tudott. - Ez igen. Szép történet. Remélem sokáig itt fogsz maradni. - mondta Sungyeol.
-Remélem én is, és azt is, hogy nem zavar el senki. - ebben WooHyunra céloztam. Olyan magának való. Semmivel nem törődik, és most sincs itt. Nem mintha érdekelni.- Ömm...mivel elfáradtam az utazásban, és a járkálásban, mi lenne, ha holnap venném le a méreteket? - néztem rájuk,  és mindenki elkezdett bólogatni, hogy megértették.  
- De nem úgy volt, hogy filmet nézünk? - nézett rám Sungyeol.
- Deee, de ha MinRi fáradt, akkor nélküle ne nézzünk filmet. Mostantól szerintem ha szervezünk valamit, őt ne hagyjuk ki. - mondtam, majd kicsit a száját lejjebb eresztette. Innentől kezdve, mindenki a szobájába ment, és készültek az alváshoz. MinRit felkísértem a szobájába, és egy öleléssel kívántam jó éjt.
- Reggel találkozunk. - szólt utánam, és egy mosollyal válaszoltam. Persze, hogy  találkozunk. Kezdem megkedvelni a csajt. Nagyon aranyos, és tényleg remélem, hogy sokáig itt lesz.

*WooHyun pov*

Igen, nos nem volt kedvem lemenni, és végighallgatni a kis történetét. Nem akartam új stylist, és azt sem akartam, hogy egy lány lakjon a házban. Mindenkit beengedünk ebbe a házba, de mi van ha csak egy sima rajongó, és tönkre akar tenni mindent. Én még nem bízok benne. Kell az idő. SungJong jött be a szobába, ugyanis együtt kaptuk a szobát.
- Mehetek valamit enni esetleg? - néztem rá.
- Akarod, hogy Dongwoo csináljon valamit? - kérdezte, majd elkezdett öltözni.
- Nem kell. Mindenki a szobájában van? A csaj is? - néztem újra rá, majd felálltam, és kinéztem. Jelenleg senki nem volt kint, így elindultam a konyha felé bekapni valamit. Kimchit ettem, és narancslevet ittam hozzá. Mikor meghallottam, hogy valaki jön lefelé, gyorsan felálltam, mert nem akartam a csajjal összefutni. Mikor megláttam, hogy csak Myungsoo az, megnyugodva ültem vissza.
- Mi az? Talán megijedtél? - nyúlt a hűtőbe, ő is a Kimchiért. Leült mellém, és elkezdte enni.
- Nem ijedtem meg, csak nem akartam a csajjal találkozni. - mondtam, majd ismét beleharaptam.
- Miért nem akarsz vele találkozni? - mondta tele szájjal.
- Kezdjük ott, hogy tele szájjal nem beszélünk. Kettő, mert nem szimpatikus, és én nem akartam ezt. - válaszoltam, majd mikor megettem mindent, a mosogatóba tettem a tányért.
- Elmosni ki fogja? - szólt utánam, de mintha meg se hallottam volna, vissza mentem a szobámba. SungJong már aludt, de én még csak le se feküdtem. Az járt a fejemben, hogy még zuhanyozni sem voltam, de nekem nem volt se kedvem, se erőm. De nagy nehézségek árán, de felálltam, és elindultam a fürdő felé.
- Szia. - jött velem szembe MinRi, mire én megálltam, és azon gondolkoztam, hogy kerüljem el. Mivel már semmi esély nem volt rá, inkább nem köszöntem, és tovább mentem. Mikor rendbe tettem magam, és lezuhanyoztam, próbáltam úgy visszamenni a szobába, hogy ne találkozzak vele össze megint. Sikeresen el tudtam menni a szobámig, majd lefeküdtem az ágyra, és mivel álom még nem jött a szememre, a plafont bámultam, és hallgattam SungJong szuszogását.