4. rész

Végül is, sikerült reggelig aludnom, mert amikor kinyitottam a szemem, az óra 7:15-öt mutatott. Megfordultam a másik oldalamra, és amivel, vagy jobban mondva akivel szembe találkoztam, az kicsit megijesztett.
- Reggelt! Aludni azt te is tudsz. - mondta, majd ijedtem felültem. 
- Wo....WooHyun? - nyögtem ki a nevét. - Mit keresel itt? - néztem rá még mindig értetlenül.  Csak bámultam, és nem tudtam mit kezdeni. A levegőt kapkodtam, és a szívem majd kiugrott a helyéről. Ez az érzés, más. Mikor jött be? És miért fekszik mellettem? Mióta van itt? A kérdések csak jöttek, és jöttek, de egyikre sem tudom a választ.
- Gyere reggelizni. - zökkentett ki gondolataimból, majd felállt, és nézett rám, arra várva, hogy majd én is felállok, és elindulok. Nos, kicsit nehezen ment, de sikerült elhagynom az ágyat, és belenézni a tükörbe. Ami visszanézett rám, maga az boszorkány. A hajam össze-vissza, és az álmosság és még rajtam. Szó nélkül indultam az ajtó felé, és kinyitva azt, indultam lefelé a lépcsőn. SungGyu már lent volt, és nézte a TV-t. Dongwoo szokás szerint reggelit csinált, vagyis gondolom. SungJong a szobájában, Myungsoo pedig szokás szerint a tükör előtt nézegette magát.
- Gyerekek, láttatok már tőlem szebb teremtést? - üvöltötte át az egész házat, majd elkezdte haját is igazgatni.
- Reggelt! Gyere ide! - szólt SungGyu, és megindultam felé. - Arra gondoltam, elmehetnénk ma lófrálni a városba. Hogy gondolod? - nézett rám.
- Remek ötlet, csak tudod, én még a ruháknak neki sem kezdtem. - válaszoltam, majd hátradőltem a kanapén jelezve, hogy szívesen elmennék, de annyi dolgom van, hogy eszméletlen.
- Viszont, még nem mondtad el, hogy hol voltatok. Szeretném hallani. - ismét jött a kíváncsiság.
- Elmondom. Ugye WooHyun elhúzott engem a boltba. Na elkezdtünk útközbe vitatkozni, hogy meg sem kérdezett, hogy elmegyek e vele vagy valami. Aztán annyira elvoltunk ezzel foglalva, hogy egy rajongó meglátta WooHyunt, és mi elkezdtünk futni. Egy zsákutcába keveredtünk be, így nem volt más választásunk, bementünk egy ismeretlen lakásába. Illetve szépen megkértük, hogy engedjenek be minket egy kis időre, míg elmennek a rajongók. A nő aki otthon volt, nagyon rendesnek tűnt, és akkor már rosszat éreztem. A lánya hazaért. És a csaj, az volt aki meglátott minket a városba. Mi ki akartunk menni, de állította, hogy kint állnak a barátnői, és jobb ha nem azon az ajtón megyünk ki, hanem hátul. Na mi elindultunk a másik ajtó felé, csak egy volt a baj, hogy valami szoba volt, ahova minket bezártak. És azóta vertük az ajtót, kiabáltunk, hogy engedjenek ki, de semmi. Aztán tegnap kinyitották az ajtót, kimentünk az előszobába, és csak úgy eljöttünk onnan. A csaj Sasaeng volt, és nagyon durva. Még WooHyunnak is neki állt, hogy miért van barátnője, mert ő az Ultimate Biasa. Hát azt hittem lecsapom. Szóval így szó nélkül eljöttünk onnan Mondjuk én kicsit megijedtem, mert engem még ott akart tartani. -fejeztem be, majd arcán láttam, hogy azért ő is furcsálta a helyzetet. 
- Ez.....Ez igen. Fogadjunk nem vitt magával semmit, amivel takarhatná magát. 
- Ömm.. nem igazán. - válaszoltam, majd felálltam, és elmentem a konyha felé vizet inni. Dongwoo valamit ügyködött mellettem, így zavarni nem nagyon akartam.
- Mindjárt kész a reggeli. - mondta, rám se nézve. Nem válaszoltam, csak ott hagytam. Tudom, rossz szokás, de én már csak ilyen vagyok.
- Menjünk már MinRi! Kérlek, csak egy nap, és holnap tényleg elkezded a ruhákat. - jött oda SungGyu még mindig könyörögni.
- Lesz holnap valami programotok? - kérdeztem.
- Interjú, de arra van ruhánk. - fogta meg tarkóját, jelezve, hogy valami nem stimmel, és tuti, hogy nincs ruhájuk.
- És csak most mondod?? - majd rohantam fel a szobába, mai ruhát előkapni, és indulás a zuhanyzóba. 10 perc alatt megvoltam, majd indultam is vissza a szobába, ahol elővettem pár anyagot, és szerencsémre a Woollim szolgáltatott varrógépet, és minden egyéb dolgot, nekiálltam elkezdeni az egyik ruha készítését. Az anyagok is megvoltak, és egy pólóval kezdtem.  A gép gyorsan dolgozott, és én is igyekeztem, hogy legalább egy valakinek kész legyen a darab.
- MinRi! - jött be SungGyu a szobába. Nem néztem rá, csak tovább csináltam amit eddig.
- Gyere csak! - szóltam oda, és elétettem egy kész pólót. - Vedd fel. - parancsoltam, majd elvette tőlem az anyagot.
- Wow. - jött ki a száján, és már vette is át. Na igen, előttem kell öltözködni. Teste igen kidolgozott volt, és kockái is voltak. Atyaég! 
- Na milyen? - zökkentett ki gondolatmenetemből, majd azonnal ránéztem. 
- Mintha rád öntötték volna. Jó vagyok, igaz? - mosolyodtam el, és már azon vettem magam észre, hogy kiviharzott a szobából, és én mentem utána. A nappali közepén mutogatta új pólóját mindenkinek, még a TV elé is beállt, ahol épp SungJong, és Myungsoo néztek valamit. Én csak nevetni tudtam rajta, olyan jól előadja magát. Olyan jó őket így látni. Örülök, hogy idejöttem. WooHyun azonban ismét nem volt a közelben. Megint bent gubbaszt biztos a szobájában. A reggeli találka, hát nem is tudom. Visszatérve SungGyura, még mindig ugrál örömében, és mindenkihez egyesével odamegy.
- Khm... - szólalt meg valaki a hátam mögött, és kicsi ijedtség utána hátrafordultam. - Szép darab. - persze, csak WooHyun. Ki más lehetne.
- Mikor jöttél ki? - néztem rá.
- Honnan? 
- A szobádból. 
- Nem voltam a szobámban. - majd itt hagytam abba a beszélgetést, és gondolkodásba estem. Ismét. Ha nem volt a szobájában, akkor hol lehetett? A nappaliban nem, mert nem volt kint, a fürdőből az előbb Hoya lépett ki amint láttam. A konyhában ismét Dongwoo ügyködött valamit, ami az ebédhez készül. Zavarba ejtő. 
- Akkor hol voltál? - kérdeztem meg.
- Az mindegy. - mondta, majd elindult a kanapé felé, ahol leült SungJong, és Myungsoo közé. A telefonon csengését hallottam fent a szobában, úgyhogy azonnal fel is siettem. 
- HaNa! - köszöntem boldogan a telefonba.
- MinRi! Szia. Hol voltál? Beszéltem SungGyuval, és mondta, hogy nem voltál otthon. Azt is mondta, hogy WooHyun elvitt. Hol voltatok? Mi volt? Mesélj. - hadarta el a telefonba.
- Na na! Lassan! Ne hogy azt gondold, hogy minden happy volt. Ugyanis semmi nem volt happy. Elvitt igen, de tegnap este jöttünk haza. - válaszoltam. - Egy saesang bezárt minket. Aztán tegnap pedig csak úgy eljöttünk onnan. 
- Utálom a saesangokat. - mondta. - De mikor jössz máár? - nyávogott a telefonba, és legszívesebben elindulnék, és meg sem állnék a B.A.P dormjáig. 
- Már megcsináltam egy pólót, és most épp SungGyu mutogatja magát. És kezdenék egy másikat is, ugyanis 7en vannak. Plusz SungGyu elakar vinni valahová, de annyi dolgom lenne. És most hidd el, legszívesebben rohannék hozzád, és megismerni a fiúkat. Te nem tudnál jönni? Aztán míg itt vagy, én addig csinálnám tovább? 
- Óóh, jó ötlet. Most úgysincs dolgom. De valakit vihetek magammal, ha gondolod. - tette fel a javaslatát.
- Kit hozol? - kérdeztem vissza.
- Kit vigyek? - ismét a kérdés.
- Mondjuk a biasomat. - mondtam, és neki egyből leesett. Himchan. Himchan a biasom. 
- Rendben. Akkor hamarosan ott leszünk. Szeretlek. - mondta, majd leraktuk a telefont, majd lerohantam a többiekhez, és elmondtam, hogy HaNa, és Himchan jönnek. Jól fogadták, és Dongwoo indult is a konyha felé. 
- De mi lesz a napunkkal? - jött oda SungGyu. - Úgy volt, hogy elmegyünk ma ketten kikapcsolódni. 
- Igen, de annyi dolgom lenne. Majd holnap elmegyünk interjú után, ha nem lesztek fáradtak. Vagy majd a hétvégém. Csak kérlek, hadd csináljak nektek valamit holnapra. - mondtam, majd megfogtam a kezét. Ő csak nézett rám, mire WooHyun tolakodott mellénk. 
- Mizu? - nézett ránk, mi pedig nem tudtunk ezt mire venni. Eddig soha nem jött oda, és kérdezte meg, hogy mizu. 
- Semmi.- mondta SungGyu, és el is ment. 

*WooHyun pov*

Amikor meghallottam, hogy HaNa idetart, igazából nem tudtam mit csináljak addig. Megláttam, hogy SungGyu és MinRi ketten beszélgetnek, így muszáj voltam közbeavatkozni, főleg azok után, hogy MinRi megfogta a Hyungom kezét. Hogy miért nem tudom, de kezd idegesíteni, hogy ezek ketten nagyon elvannak.
- Mizu? - léptem oda hozzájuk, mire mindketten csak elkezdték egymást nézni, hogy "ez hülye?". Nos, még nem volt ilyen, hogy csak odarontok hozzájuk, és gondolom meglepte őket.
- Semmi. - vállat vonva ment el tőlünk SungGyu.
- Nahát, nahát. - nézett rám MinRi. - Mi ez a hirtelen belerontás a " kapcsolatunkba"? 
- Unatkozok. - hazudtam, igazából ezer más dolgot tudnék csinálni, de most jobb mellette lenni. - Mit is csináltatok volna délután? 
- Hallgatóztál? - szegezte rám tekintetét, és ha szemmel lehetne ölni, én már rég a pokolban lennék.
- Nem, nem állt szándékomban, csak épp a közelben voltam. - magyarázkodtam, és igazából tényleg egészen picikét hallgatóztam. 
- Szóval, hol is voltál pontosan, amikor lejöttünk SungGyuval? - szegezte nekem ismét a kérdést.
- Mondom, hogy mindegy. - ismételtem meg magam. Szörnyű vagyok. Igen, nos azért a valamiért mentem fel MinRi szobájába, amit letettem a ruhái közé. Muszáj voltam visszavenni, de legalább most már tudom, hogy nem nézte meg. Fél óra múlva már valaki érkezett is meg, és az a valaki vagy valakik HaNa, és Himchan voltak. Mivel mi ismerjük egymást a B.A.P-vel ezért csak MinRi-t kellett bemutatnunk. Megtörténtek a bemutatkozások, a beszélgetések, és MinRi HaNa társaságában felmentek a szobájába. Himchan elfoglalta Myungsooval a kanapét ismételten, Dongwoo főzött valamit a vendégeinknek, SungJong, Hoya, és Sungyeol pedig néztek valami a laptopon, ami a konyhaasztalon volt elhelyezve. Én csak nekitámaszkodtam a falnak, és néztem őket. Jelenleg TV-t nézni sem volt kedvem, Sungyeolékhoz sem volt kedvem, a főzésben nem tudok segíteni, így abban maradtam, hogy meglátogatom ismét MinRit és barátnőjét. Mikor elindultam felfelé a lépcsőn, SungGyu avatkozott közbe.
- WooHyun! - kiabált utánam, én pedig hátrafordultam. 
- Mi az? - néztem rá. 
- Mi lenne, ha este elvinnénk MinRit valahová. Ha már annyit melózik, akkor pihenés is jár neki. - dobta fel ötletét, mire én elmosolyodtam, és egy laza bólintással letudtam az egészet. - Jó, akkor mi lenne, ha én elmennék az egyik étterembe, ami itt van nem messze, és kitalálsz egy történetet, hogy bajom van, és azonnal el kell jönnötök értem. Vagy kitalálhatsz másat is. 
- Megbeszéltük. De most már felengedsz hozzájuk? - néztem rá, mire bólintott, és elindultam felfelé. Kopogás nélkül mentem be, mire mindketten megijedtek, és MinRi kezét majdnem elkapta a varrógép.
- Normális vagy? Nem látod, hogy milyen eszköz van nálam? Kopogni nálad nem szokás? - esett nekem, mire azért én is megijedtem. 
- Jól van, jól van, ne ess nekem. - próbáltam "bocsánatot" kérni.
- Miért jöttél be? - nézett rám MinRi, mire nem válaszoltam, csak mutattam a kezemmel, hogy folytassa tovább, nem zavarok, csak jöttem őt nézni. - Beszélgetünk szóval légyszíves mi lenne, ha kifáradnál? - zavart ki, mire kicsit szarul esett, és inkább vállat vonva, kimentem a szobából. 

- Srácok! - jött le 2 óra múlva MinRi a ruhákkal a kezébe. Ez gyors volt. 2 óra kellett ahhoz, hogy megcsináljon 7 ruhát. - Próbáljátok már fel ezeket légyszíves. - adott mindenki kezébe egy - egy pólót, majd elvonultunk a szobába, és mindenki átvette. 5 perc utána mindenki kint volt a nappaliban és sorba álltunk egymás mellé megmutatni magunkat az új stylistunknak. A pólók eszméletlen jók lettek, nekem fehér alapon, egy nagy kereszt a középen díszeleg, és pár szegek voltak össze-vissza, SungGyunak zöld alapon volt egy csillag a középen, körülötte egy nagy, összetört piros szívvel, Myungsoonak szürke alapon egy tükör amellyel szemben egy srác állt, gondolom ha már egosita, akkor a pólóján miért ne lehetne egy ego emberke, aztán Hoyának barna alapon, szegecsekből kirajzolódik egy Infinite szimbólum, Sunggyeolnak kék színű alapon, egy farkasnak a feje díszeleg pólóján, Dongwoonak lila alapon, egy piros boríték, amiből egy kék papír csúszik kifelé, SungJongnak pedig fekete alapon egy fehér mágnes kék és piros végekkel - ahogy kinéz egy mágnes -. Mindenkinek nagyon bejöttek a pólók, és Myungsoo szinte túlharsogott mindenkit, hogy ő nem így néz aki, ahogy a pólón látható, de persze SungJong ezt nem hagyhatta szó nélkül, és míg ők ketten elkezdtek vitatkozni, én odaléptem MinRi mellé, és megköszöntem a pólót. Mindenek után a tagok visszamentek a szobába ismét átöltözni, és SunGgyuval elkezdtük a tervünket. Ő elindult a megbeszélt étterem felé, és mikor HaNa és Himchan elmentek, megvártam MinRi-t aki az ajtóban búcsúzkodott barátnőjétől és Himchantól. 
- Úgy búcsúzkodsz, mintha már soha többé nem látnád őket, és ez az utolsó pillanat együtt. - léptem oda hozzá, mikor elmentek. - Gyere üljünk csak le.- húztam magam után, majd leültünk a tv elé. Ő csak csodálkozva figyelte cselekedeteimet, és láttam rajta, hogy nem tudja mire vélni, és inkább csendbe követett. Leültünk a tv elé, én elkezdtem kapcsolgatni azt, és közben vártam SungGyu hívását. 10 perc sem kellett, már csörgött a telefonom. Eljátszottam a hattyúk halálát, hogy SungGyu a legnagyobb bajba került, és azonnal oda kell mennünk. Megfogtam MinRi kezét ismét, és elindultunk.
- Mindjárt jövünk! - kiabáltam vissza a házba, az üres nappaliba, ahol senki nem tartózkodott, de hátha valaki lent a szobájában meghallja. 
- Mi történt? - rángatta a kezem, hogy álljak meg, és magyarázzak el neki mindent, de mivel elvileg súlyos a dolog, ezért sietni kellett. Én próbáltam magam nem elnevetni, és úgy menni, hogy nem nézek rá, mert akkor tényleg nagy az esély rá, hogy elnevetem magam. Mikor odaértünk az étteremhez, egyből nyitottam is ajtót, majd udvariasan engedtem be magam előtt.
- Miért jöttünk ide? - nézett rám értetlenül, és egyből kiszúrtam SungGyut az egyik asztalnál.
- Nézd! - mutattam SungGyu felé, mire MinRi rám nézett és:
- Hülye, hülye, hülye vaagy! - nevetett, és ütögette a vállamat. - Megijedtem, hogy tényleg baja van. 

Leültünk SungGyuhoz, és elkezdtünk enni, mindenféle ételt megkóstoltunk, amennyi belénk fért. Sokat nevettünk, és beszélgettünk, majd megláttam, hogy MinRi fárad, ezért SungGyut arrébb hívtam.
- Mi lenne, ha én kísérném haza? - kérdeztem tőle, majd egy mosoly kíséretében odalépett MinRihez, és elköszöntek. Én leültem mellé, és elfogyasztottuk a kólát, amit az ételhez rendeltünk. 
- Remélem jól érezted magad.- mosolyogtam rá. Megváltoztam. MinRi közelében érzem, hogy tényleg túl kell legyek azon, ami 2 éve történt. Tényleg nem csinálhatom ezt örök időkön át. 
- Nagyon jól éreztem magam, viszont nem kellett volna ezt. - mosolygott vissza, majd felvette kabátját, én pedig kértem a számlát. Amint kifizettem mindent, elindultunk az ajtó felé, és ismét udvariasan nyitottam neki az ajtót, és engedtem előre. A nap már ment lefelé, és lassan sétáltunk hazafelé csendben, szó nélkül. Megláttam, hogy előre rohan, és a kirakatot bámulja. Ez egy fagyis bolt volt, és mikor rám nézett, siettetett, hogy menjek oda. 

Egy dinnyecikket ábrázoló jégkrém. Mikor meglátta, a szeme csillogni kezdett, és ezt a mai este nem hagyhatta ki.
- Kérleeeek. - meresztette rám cica szemeit, és kénytelen voltam megvenni neki, egy kis húzás után.
- Nem kell az neked. Mindjárt este, és megfázol. - mondtam neki, majd megfogva kezét próbáltam elhúzni onnan. 
- Kééérleeek. - kérlelt még mindig, de annyira akarta, hogy tényleg bementünk érte. Amikor megkapta, mint egy kisgyerek, elkezdte enni. Haza felé, már nem volt olyan fáradt, amikor megkapta a jégkrémet. Túl rendes vagyok. Nem jó ez így, még rosszat fog hinni. Még le is fényképezte, hogy majd kinyomtatja, és elrakja emlékbe. Hazaérve, már mindketten kimerülve lépkedtünk a saját szobánk felé. Köszönés nélkül, benyitottam a szobámba, ahol SungJong már alig várt.
- Hyung. Tudod, hogy.... - fejezte volna be mondatát, de már kívülről fújom szövegét.
- Tudom..... Tudom, hogy nem tudsz egyedül elaludni, de még meg kell várnod míg lezuhanyzok. Rögtön jövök. - mondtam, majd felkapva a pólómat, és egy rövid nadrágot, elindultam a fürdő felé. A zuhany alatt hagytam vagy 10 percig, hogy folydogáljanak a cseppek a testemen, és még egyszer eszembe jutott ez a nap, amit mondhatok jónak is. Végre kimozdultam valakivel, akivel úgy gondoltam, hogy soha, de tényleg soha nem fogok szóba állni. Ahhoz képest, túl jónak is gondolom. 

*MinRi pov*

Reggel a rohangálásra, és a beszélgetésre keltem, aztán eszembe jutott, hogy péntek van, és a srácoknak interjú, úgyhogy 2 perc alatt kimásztam az ágyból, és magamra kaptam valamit. Elindultam lefelé, hogy megnézzem, hogy állnak, és mindenki minden merre. A ház szétesve, és már én magam sem tudom, hogy jó helyen ébredtem e. 
- Jó reggelt. - jött oda SungGyu, és megölelt.
- Reggelt neked is. Látom nagyon készülődtök! Mikor kezdődik? Mehetek én is? - kérdeztem, majd elindultunk a konyha felé bekapni valami ehetőt. Reggelim: összevágva kiwi, eper, málna, és áfonya. 

Az alakot tartani kell, különben nem leszek magammal jóba. 
- Nemár! Mit eszel? - jött oda Dongwoo amikor meglátta, hogy mit eszek.
- Tartanom kell az alakom. Nem ehetek minden nap zsíros ételt. - mosolyogtam. - Szóval mikor kezdődik az interjú? - kérdeztem újra SungGyut, aki egy kiwi darabot kapott be.
- 2 óra. - mondta, majd egy eper darabot is a szájába vett. Mindenki lebzselt a konyha, és a nappali között, aztán valaki a szobájában kutatott valamit, amit láttam Hoya is el van, aztán WooHyun ismét sehol. Mikor megettem vagy megettük a "gyümölcstálat" elmostam az tányért, és indultam a zuhany felé. Most csak köntöst vittem, mert igazából én ráérek, mert ha mennék is, nekem nem kell a nagy felhajtás. Szóval elindultam a fürdő felé, bezárkóztam és a zuhany alá álltam, mint minden szokásos reggel. Amikor letusoltam, a fogam is megmostam, és köntösben indultam fel a szobám felé. A köntös rikított rózsaszínben, de persze fiúkkal vagyok, milyen már a rózsaszín. De én lány vagyok, csúnya lenne, ha fekete köntösben járkálnék. Felmentem a szobámba, a szekrényem felé indultam egy kis rendet tenni, mert az én szobám is mindjárt lábra kel, és elszalad. Minden egyes ruhát, ami szét volt hajigálva, összehajtottam, és szépen behelyeztem a helyére. Az ágyat is szépen megcsináltam. A párnákat szépen sorba, és máris néz ki valahogy a szobám. Ideje volt magamra kapni valamit, szóval egy fehér pólót vettem, és egy világos farmert, majd megfésültem a hajam, vasaltam rajta kicsit, és én is néztem ki valahogy. Amikor mindennel végeztem az óra 12:10 - et mutatott, így kénytelen voltam lemászni ismét. A helyzet még mindig a szokásos. Mindenki az agyát dobja el, és már a kisbusz is megérkezett. Még hamar. A lényeg, hogy SungGyu pakolászott a kisbuszba, SungJong segített neki, WooHyun ismét sehol, Hoya még mindig a szobában lebzsel, SungGyeolt nem láttam, Dongwoo kaját csinál, mint mindig, és Myungsoo.....nem is kell mondani szerintem.
- Srácok! Nézzetek már rám! - kiabálta túl az egész házat. - MinRi! Nézz rám! 
- Übercuki vagy Myungsoo. - mosolyogtam, mire önelégülten lépkedett a szobája felé. Nekitámaszkodtam a falnak, és csak néztem őket.
- Khm... - lépett mellém valaki, és ha már Khm-el kezdődik akkor valami sejtést éreztem. WooHyun. Oldalra néztem, és persze hogy ő. Ki is más lehetne.
- Neked nem kellene mondjuk segíteni valakinek, vagy pakolni, vagy készülni, vagy valami? - kérdeztem, és el is fordítottam a fejem. 
- Egy ember ide vagy oda. - támaszkodott neki a falnak. Igazából nekem is segíteni kellene, vagy megmozdulnom nem őket bámulni. De ki kell használni az alkalmat amíg itt vagyok. Nem mindenki nézi, ahogy az Infinite pakolgat a szobába, és interjúra készülnek.
- Menjünk. - mondtam, de ő még mindig ott állt. - Segíteni.
- Rendben, de először benézek a szobámba. - mondta, majd el is indult a hely felé. Én segítettem SungGyunak pakolni a kisbuszba, aztán mentem Dongwoonak is próbáltam valamit segíteni a kajában, bár nem vagyok nagy szakács, de a legkisebb dolgokat is elintéztem. Aztán SungGyeolhoz is odalépkedtem, és neki is segítettem a szobáját rendbe rakni. Mikor mindennel készen voltunk, a óra 12:50-et mutatott, szóval beszálltunk a buszba és indultunk is. Én még utoljára megnéztem magam a tükörbe, majd karon ragadtan MyungSoot is, hogy ideje menni. Nagy nehezen szakadt el a tükörtől, de a probléma megoldva. Mivel az út egy órás volt, és fáradtak voltak, valaki el is aludt, valaki bámult ki az ablakon, de én, mint kicsi középen ülve SungGyeol és Myungsoo között, csak előre felé tudtam bámulni. Az én szemeim is csukódtak lefelé, de türtőztettem magam.

Arra keltem fel, hogy megállt a kocsi, és MyungSoo válláról emelem fel a fejem. Na nemár. Nem hiszem el. Kicsit belepirultam, mert ezt akartam mindenféle képen elkerülni, de ezek szerint ez nem jött össze. Rendben. Mindenki kiszállt a kisbuszból, és indultunk is stúdió felé. Már mindenki pakolgatott, a kamerákat, ilyen olyan fények. Én a háttérben próbáltam csendben elbújni, hogy senkinek ne legyek az útjába. Bementem a srácok öltözőjébe is, hogy megnézzem a ruhájukat rendesen, amiket nekik készítettem.
- Hoya. - nevettem. - Fordítva. 
- Szerencsém lesz. - mondta, majd le is kapta magáról a felsőt, és én azonnal is fordultam. Nem akartam orrvérzést kapni. Mikor mindenki elkészült, 5 perc volt a kezdésig. 
- Fighting ! - szorítottam ökölbe kezem.

Mikor mindennel végeztek, a rajongók megállították őket, és autogramot osztogattak a srácok. Ezzel is hamar megvoltak, és indultunk hazafelé. Otthon mindenki szétterült a fáradtságtól, és Dongwoonak sem volt ereje vacsorát csinálni, így mindenki indult a saját szobája felé.
- Örülök, hogy ott voltál. - jött oda WooHyun, majd bele is pirultam a mondatába. Nos, még sosem hallottam ilyet tőle, ezért kicsit el is bíztam magam. Nem mintha sok vizet zavartam volna, de ő örült neki. - Holnap megyünk valahová? 
- Tessék? Hová? Mikor? Miért? Nekem még HaNa-t fel kell hívnom, mert a B.A.P-vel is lesz valami, amiért odahívott. De amint rendben lesz minden, azonnal szólok. Rendben? - hadartam el mindent, majd el is tűntem a szobámban. Húha. Kicsit lepődtem meg kérdésén. Kinyitottam laptopom, és megnéztem az e-mailemet, de a változás nem sok, csak az aggódó édesanyám. Azonnal visszaírtam neki, és indultam is a fürdő felé, hogy vegyek egy forró zuhanyt, és utána alvás a következő cél. 
Amint kinyitottam a szobám ajtaját, egy személy állt előttem, aki megfogta karom, és magához rántott, majd szorosan megölelt. Az az érzés, a fellegekbe repít. 

3. rész

*MinRi pov*

Amikor bejött a szobába, hirtelen nem tudtam mit gondolni. SungGyut azonnal kiküldte, és csak ketten maradtunk. Hirtelen a földön találtam magam, de rögtön felállva jeleztem, hogy minden rendben. Nem tudtam mit gondolni, hogy vajon miért jött. 
- Szia. - köszöntem neki vissza, majd néma csendben vártam, hogy mit akar.
- Nem tudom mi késztetett arra, hogy én ide jöjjek, de valamit csak mondanom kell. - mondta, majd én végig őt figyeltem. - Én voltam az egyetlen aki tiltakozott, hogy új stylist kell. Nem akartam, és így is van még rajtad kívül 2. Nekünk eddig ez a kettő pontosan elég volt. Nem tudom miért akartál idejönni. Most vagy csak miattunk, vagy tényleg komolyan gondoltad a melót. De engem ez nem érdekel. Csakhogy tudd, ne várj tőlem mást. Nem fogok jópofizni neked, és semmi hasonló. Nem foglak titeket ott hagyni, de ne várd hogy majd innentől kezdve mert én hozzád szóltam most már minden rendben lesz. 
- De nem értelek. Elmondta SungGyu, hogy 2 éve volt egy barátnőd, akiben csalódtál, és most nem engedsz magad közelébe senkit. Megmondjam az őszintét? Utálom az ilyen fiút, hogy hiába eltelt 2 év, még mindig maga alatt van. Ettől nem lesz jobb sehogy sem. Szóval ha megakarod magad utáltatni velem akkor csak tessék. Most ki lehet fáradni. - mutattam az ajtó felé, mire lazán megfordult és kiment. Még válaszra sem méltat, de kit érdekel. Innentől a kedvem megint valahol a föld alatt keresi az utat, hogy még lejjebb menjen. Ismét az ágyra dőltem le, és végül is el sem hiszem, hogy hozzám szólt. Utálom! Utálom, tényleg. Ilyen bunkó gyereket szerintem még egyet nem szült a világ. Ránéztem az órára és 21:34 volt. Hogy elment az idő. Még erőm sincs arra, hogy felkeljek, és elmásszak a fürdőig. Most annyira, de annyira kattog az agyam ezen a fogyatékos emberen.  Az ajtón ismét a kopogást hallottam, de meg sem tudtam szólalni. A szemem csukva, és már az álom is keres engem. Nem szóltam vissza, csak feküdtem továbbra is az ágyon. A kopogás nem igazán szűnt, így valaki benyitott.
- MinRi! Minden rendben? - jött be valaki a szobába, de nem láttam, mert háttal voltam az ajtónak. De a hangjából ítélve SungGyu lehet. - Mi volt? - nem válaszoltam, csak feküdtem tovább. Odajött hozzám, és megfogta a kezem. - Nem akarod elmondani? 
- Igazából, semmi jó. - válaszoltam halkan, szinte suttogva. - Nem fog még megváltozni. Asszem, soha nem fog változni. De tudod mit? - ültem fel az ágyra, majd az előttem guggoló SungGyu szemébe néztem. - Engem nem érdekel. Ha bunkó, akkor bunkó. Majd próbálom elkerülni. Megyek iszok valamit. - mondtam majd felálltam, és elindultam az ajtó felé. Sietve mentem le a konyhába, hogy csinálok teát magamnak, mire megéreztem valaki mozdulását mellettem. Nem néztem oldalra sem, csak elővettem a kedvenc bögrém, majd a konyhaszekrényre helyeztem el. A csendességből ítélve WooHyun az, szóval inkább hátat fordítottam neki. Hangos csattanást hallottam a földön, mire megfordultam, és kedvenc bögrém a padlón landolt.
- Ezt nem hiszem el. - néztem rá, majd próbáltam összeszedni a bögrém darabkáit. - Remélem most már büszke vagy magadra. Csak nyugodtan, törj össze mindent, és engem is légyszíves. - szinte kiabálva mondtam neki, de igazából meg sem hatotta. - Elegem van belőled!
- Mi ez a hangzavar? - jött ki Sungyeol. Amikor meglátta, hogy a bögre el van törve, azonnal megfogta a kezem, és arrébb húzott.
- Legalább gyere el onnan. Majd én felszedem. - mondta, majd leguggolt, és kezével próbálta felszedni.
- Ne a kezeddel, még megvágod magad. - mondtam neki, majd elmentem a seprűért. Kezébe adtam, és ő összeseperte. Nem akartam, hogy ő csinálja, de rendes, segítőkész, nem úgy mint egyesek, akik szándékosan lökik le a konyhaszekrényről a kedvenc bögrémet. Most holnap mehetek venni egy újat. 
- Csakhogy tudd, azt a bögrét az apukámtól kaptam. És ha valamit az apukámtól kapok, azt mindig megtartom, és szentnek fogom fel. De köszönöm szépen, hogy ezt is elvetted tőlem. - néztem rá, majd mindent és mindenkit otthagyva felszaladtam a szobába. Lehet nem kellett volna most elfutni, de már szó szerint irritál a jelenléte is, főleg ezek után. Az ágyat megcsináltam, és pizsimmel együtt indultam a fürdő felé. Belenéztem a tükörbe és legszívesebben most összetörtem volna darabokra. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Elindultam a szobám felé, és útközben SungGyuba ütköztem.
- Te még nem alszol? - kérdeztem tőle, majd elkísért a szobámig.
- Nem, megvárom míg elalszol. - mosolygott, és bementünk mindketten a helyiségbe.
- Nem muszáj megvárnod. Most úgy sincs kedvem még aludni sem. Most idegességemben mennék sétálni egyet. De aludnom is kellene mert holnap el kell kezdenem legalább tervezni. Sehova nem fogok haladni valaki miatt, mert csak az idegességet hozza rám. Semmi biztató szó vagy valami. Inkább " Én voltam az egyetlen aki tiltakozott, hogy új stylist kell." - fejeztem ki magam, és hangját próbáltam utánozni. - Elegem van belőle. Még inkább átmegyek én is a B.A.P-hez. Feladom a jelentkezésem és elmegyek.
- Neeem. Nem mehetsz sehova. Ne is gondolj ilyenekre. Mi szeretünk, de őt meg felejtsd el. Kerüld el, ne is foglalkozz vele. Hányan mondtuk már ezt neked? - próbált nyugtatni, de nem nagyon hat meg. Jó, azt nem gondoltam komolyan, nem megyek el, de ha így folytatja felakasztom magam. 
- Mindegy, fekszek. - mondtam, majd toltam az ajtó felé. - Holnap beszélünk. Jó Éjt!
- Jó Éjt! - mosolygott, majd kiment. Lefeküdtem, és a sötétséget bámultam. A szemeim nem igazán akartak leragadni. Jut eszembe, ha már fent vagyok apuéknak megígértem, hogy minden nap írok neki, szóval gyorsan begépelek pár sort és elküldöm. Mikor mindezzel végeztem, kezembe vettem kedvenc plüssöm amit HaNatól kaptam, majd becsukva szemem elkezdtem számolni a bárányokat. 



*WooHyun pov*

Hiába mondtam el dolgokat MinRinek, a fele sem igaz az egésznek. A bögréjét is véletlenül löktem le, nem volt szándékos de egyből nekem áll. Igaz, nem válaszoltam de kicsit mélyre hatolt. Amikor felment hallottam, hogy elmegy a fürdőbe, így gyorsan bementem a szobájába, és leraktam valamit a ruhái közé. Bár, reménykedek nem veszi észre. Megvárom míg elalszik és inkább érte megyek. Mentem volna fel, amikor láttam, hogy ismét SungGyu jön ki a szobából. Elbújtam a fal mögé, hogy még véletlenül se lássanak meg. Mikor mindenki elment a szobájába, én még ott voltam és vártam. Menjek, ne menjek? Rögtön úgysem fog elaludni, ha pedig annyiba hagyom a dolgot, akkor reggel meg úgyis észreveszi. - Hyung! Hyung! - kiabált valaki. Az a valaki a kis maknae volt, engem keresve.
- Pszt! - szóltam rá, majd odahúztam magamhoz. - Mi a bajod? 
- Gyere már, mert egyedül nem tudok aludni. - mondta, dörzsölve a szemét. Aissh....Most muszáj vagyok ott hagyni az egészet.
- Menjünk. - mondtam unottan, és elindultunk a szobába. Egy utolsó pillantást vetettem arra az ajtóra, majd végleg a szobánkban kötöttünk ki. SungJong hamarabb lefeküdt, de én még zuhanyozni sem voltam. Ha most kimegyek, megint utánam jön. Jól van. Szuper. Mindegy. Lefeküdtem, majd kerestem a legszebb álmokat. 

Reggel SungJong pakolására keltem. Legjobb.
- Mi a fenét csinálsz? - ültem fel, majd szememből kidörzsöltem a fáradtságot. 
- Pakolok?! Amúgy lemennél a boltba? Elvileg neked kellene. - mondta, majd szó nélkül felálltam, és a lehető leggyorsabban indultam a fürdő felé. Nem néztem az órára, csak siettem. Amint kiléptem láttam, hogy SungGyu és MinRi ismét együtt. Miért zavar engem? Nem zavar. Gyorsan lezuhanyoztam, majd mentem kifelé bekapni valamit. Ja, hogy nincs is itthon semmi.
- Elmentem a boltba. Elmentünk. - fogtam meg MinRi kezét, és egyenesen az ajtó felé húztam.
- Hé - hé! - kiabált utánam, de meg se hallva az egészet, már mentünk is kifelé. - Ugyan, ne kérdezd meg, hogy elmegyek e veled. Persze, elmegyek. Ne is zavartasd magad. Amúgy épp terveztem volna a ruhátokat... - közbeszólva, kezem tettem a szájához.
- Fejezd be. Ne beszélj annyit. Ha már úgyis itt vagy, nyugodtan eljöhetsz velem vásárolni. - mondtam, majd ismét csuklóját fogva elkezdtem húzni. Hallottam, hogy dünnyög magában, nem tudtam kivenni mit, de most nem is érdekel.
- Most azt hiszik az emberek, hogy épp rabolsz elfelé. - kiabált nekem, de ismét meg sem hallom. 
- Az ott Nam WooHyun! - hallottam az egyik lány hangját a messziből, mire megálltam és körbenéztem.
- Basszus! Futás! - kiabáltam MinRinek, és erősebben szorítottam csuklóját. - Elfelejtettem elrejteni magam, mert állandóan itt vagy.
- Ki mondta, hogy hozz magaddal? Nem tudtál nyugodtan eljönni egyedül? - lihegett mellettem, de még nem állhatunk meg, mert a fanok futnak utánunk. 5 perce már biztos futunk, és amikor megláttunk egy utat, egyből befordultunk, de pech, mert zsákutca.
- Basszus! - néztem körbe, de nem tudtam semerre az utat. - Most mit csináljunk? 
- Most nem állhatunk meg gondolkozni! - engedte el a kezem, és nem volt más választásunk, be kellett mennünk valakihez. Az egyik legközelebb házhoz mentünk, ahol kopogtunk, és egy 40 év körüli nő nyitotta az ajtót.
- Jó Napot! - hajoltam meg előtte. - Tudja, én Nam Woohyun vagyok az Infiniteből, és most van egy problémánk a barátnőmmel. Nem tudna minket legalább egy fél órára beengedni? 
- Barátnő? - ütötte meg a hátam, szinte olyan erővel, hogy majdnem a nő ölébe borultam.
- Persze, jöjjenek csak be. - intett a nő, és mi azonnal már bent is voltunk.
- Köszönjük szépen, tényleg nem leszünk sokáig. - mondtam, majd a nő intett, hogy üljünk le nyugodtan a kanapéra.
- Hozok nektek üdítőt. - mondta, majd elment a konyhába.
- Idióta. - nézett rám MinRi, mire én tényleg nem tudtam mit mondani. Elrángattam, és most itt ülünk egy ismeretlen lakásba. A nő egyedül, ki tudja, még lehet készül valamire, túl rendes. Amikor idejött a nő, hozta az üdítőt, majd leült velünk szemben.
- Szép kis barátnőd van. - mondta a nő, mire mindketten meglepődve néztünk egymásra. Köpni nyelni nem tudtam.
- Nos.... - nevettem. - Ő nem a barátnőm. 
- Azt mondtad kint, hogy ő a barátnőd. - mondta a nő mosolyogva.
- Azt mondtam volna? Nos, nem úgy értettem. Csak egy barát. - Dee.... - húzódtam MinRihez, és megfogtam a kezét, de ő egyből vette az adást, és rögtön elhúzódott tőlem.
- Fejezd be Woohyun. - vett fel egy erőltetett mosolyt. Hogy fogunk mi innen kijutni?
- A lányom szereti az Infinitet. - mondta. - Azt hiszem mindjárt megérkezik, ha szeretnétek megismerni őt, akkor még maradjatok csak nyugodtan. 
- Szia anyuu - kiabált egy lány az ajtóból, mire mindketten odanéztünk.
- MinRi... - néztem rá.
- Igen, tudom. Látom. - ő is észrevette. A lány az volt aki észrevett minket a város közepén. 
- Ömm... Azt hiszem mi most megyünk. Örültünk. - mondtam, majd álltam fel, de a lány az utunkat állta. - Kiengedsz? - mosolyogtam rá, de még egy Nam WooHyun mosoly sem hatotta meg. - Légyszíves. - mosolyogtam még mindig.
- A barátnőim itt vannak kint. Szóval jobban járnátok, ha nem itt mennétek ki. De tessék. - állt félre, mire mi vettünk egy 180 fokos fordulatot.
- Van hátsó ajtó is? - néztem a nőre.
- Arra. - mutatott az ajtó felé, mire megfogtam MinRi csuklóját és elindultunk az ajtó felé. Mikor kinyitottuk az ajtót, semmi nem tárult elénk, csak a sötétség. Mire észrevettük magunkat már be voltunk zárva egy üres szobába. Próbáltam nyitni az ajtót, de nem jött össze, mert semerre nem mozdult az ajtó.
- A k..... - káromkodtam volna egy nagyot, de inkább csendbe voltam. - Ez igen. Mi ez? Ezek Nam WooHyunt bezárták egy valamibe. MinRi. - néztem rá szépen, de nem hatotta meg.
- Nem érdekel Nam WooHyun. Miért kellett eljönni? Miért ide? Miért nem tudtunk felhívni valakit? Miért? - nézett rám, mire mindketten már nem tudtunk mit csinálni.
- Te mondtad, hogy most nem állhatunk meg gondolkozni. Talán fel is tudtunk volna hívni valakit. - néztem egyenesen a szemébe.
- Még engem hibáztatsz? - szállt vitába velem. - Hol a telefonod?
- Pillanat. - mondtam, majd elkezdtem keresni a telefonom a nadrágom zsebeiben, de nem találtam. - Nincs meg.
- Mi az, hogy nincs meg? Én még fel sem tudtam venni az asztalról, mert te már húztál kifelé. Szuper vagy Nam WooHyun. - idegességében, már a földre ült le, és fejét támasztotta kezével. Leültem mellé, mivel más választásunk nem volt, így csak ültünk, és ültünk. 
- Hogy fogunk innen kijutni? - nézett rám, de választ nem tudtam adni. 
- Ne aggódj, csak kijutunk majd valahogy. - próbáltam nyugtatni, de jelen helyzetben egyikőnk se tud mit csinálni. Megfogtam a kezét majd itt ültünk ketten, és vártuk a megváltást.



*SungGyu pov*

- Elég rég odavannak. MinRi telefonja itthon, és WooHyuné pedig elvileg nála, de nem veszi fel. - mondtam Sungyeolnak aki itt ül mellettem a kanapén. Már kezd sötét lenni, és MinRi telefonja már vagy kétszer csörgött. HaNa hívta, de nem vehetem fel. Megint elkezdett csörögni.
- Vedd már fel. - szólt rám Sungyeol. Felvettem.
- Itt SungGyu. - szóltam bele a telefonba. - Nem tudom hol van MinRi. Elmentek még reggel WooHyunnal a boltba, de még nem jöttek vissza. WooHyun pedig nem veszi a telefont.
- Óh értem. Hát ha hazaérne, megmondanád neki, hogy kerestem, és hogy hívjon fel? -szólt vissza.
- Persze, megmondom neki. - mondtam, majd leraktam a telefont. 
- Hova lettek ezek? - kérdezte Sungyeol, de választ nem tudtam adni. Ezek ketten úgy elmentek, hogy vissza már nem találtak. Valamit kell kezdeni.
- Menjünk egy kört, rendben? Rosszat érzek. - mondtam, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.
- Várj meg. - szólt utánam Sungyeol. Elindultunk a város felé, majd be a központba. Sehol senki. Nem találtuk őket. Sungyeol próbálta közbe hívni WooHyunt, de még semmi válasz. Mindenhol bekerestük őket, megkérdeztük az embereket, hogy nem e látták Nam Woohyunt, és egy lányt vele, de mindenki csak azt mondta, hogy bárcsak látták volna őt. Pár rajongó így is kiszúrt, szóval muszáj volt autogramot adni. Ezzel is elment az idő, de semmi változás. Már este lehetett amikor elindultunk hazafelé.
- Semmi. - néztem Sungyeolra, és a para azért bennem volt. A kedvem az szörnyen rossz volt, és már nem is tudtuk őket hol keresni. Hazaérve, már vártak minket a többiek.
- Woohyun és MinRi nem jött még haza? - néztem Myungsoora, akinek a válasza csak egy fejrázás volt. 
- De ők hol is vannak most? - nézett rám Hoya is, aki végre a 3 nap alatt megszólalt. 
- Nem tudjuk. WooHyun nem veszi a telefont. Most voltunk a városba, meg a központban hátha találkozunk velük de semmi. MinRi telefonja itthon. Szóval most várunk. Mást nem tudunk. Biztos elmentek valamelyik csapathoz, akikkel épp összefutottak, nem tudom. - mondtam, majd elindultam a szobámba. Ha holnapig nem jönnek haza, akkor tényleg baj van. Nyugodtan le sem tudtam feküdni. Kattog az agyam, hogy hova mehettek. MinRi még most jött, és már nincs itt. 
- Hyung. - jött be a szobába SungJong. - Nem aludhatnék veletek az este. Egyedül nem szeretek aludni, tudod. És most, hogy nincs itt WooHyun, nem akarok egyedül lenni.
- És ki mellett szeretnél aludni? Mert csak két ágy van. Sungyeol vagy én mellettem? - néztem rá. 
- Melletted. - mondta, majd elkezdtem az ágyat csinálni. Igaz, csak egy személyes, és épp hogy befér mellém, plusz kicsit félre is érthető. Amikor mindketten elhelyezkedtünk az ágyon, én még a plafont bámultam, és vártam. A szemem nem ragadt lefelé, és mikor ránéztem az órára 22:24 volt. Még mindig semmi. 

Hamar elaludtam az este, de szempilláim azonnal kipattantak, és rohantam MinRi szobája felé, szegény SungJongot felkeltve. Bekopogtam a szobába, de semmi válasz nem érkezett. Benyitottam, és az ürességgel találtam magam szembe. Az ágyon senki nem feküdt, és minden ugyanúgy volt elhelyezve, mint azelőtt. Első dolgom ismét WooHyunt felhívni. De ismét nem vette fel. Semmi válasz nem érkezett. Más választásom nem volt, felhívtam a menedzsert.
- Reggelt! - szóltam bele, ahogy felvette. - Baj van, illetve nem tudom, hogy bajnak mondhatom e.
- Mi történt? - kérdezett.
- WooHyun és MinRi tegnap reggel elmentek elvileg a boltba, de azóta nem jöttek vissza. Voltunk Sungyeolal körbenézni a városban, a központban is voltunk, de semmi. WooHyun nem veszi a telefont, a MinRié pedig itthon. - hadartam el mindent. - Mi legyen? 
- A héten interjú azt remélem tudjátok. - világosított fel. - Pénteken. Ha addig nem jönnek haza, akkor lemondom.
- Szuper. MinRi a héten jött, és ma szerda van.  Akkor addig keressük, ugyanis WooHyun nélkül nem tudunk interjúra menni. - mondtam.
- Remélem hamar hazajönnek. 2 napotok van. - mondta. - Majd hívlak titeket! - majd lerakta a telefont. Szuper. Rohantam be a szobánkba ahol SungJong még javába az ágyat nyomja, Sungyeol pedig arra ébredt, hogy berontottam.
- Mi történt? - nézett rám a fáradt szemeivel.
- Hívtam a menedzsert. 2 napunk van megkeresni őket, mert pénteken interjú. Szóval, vagy elmegyek egyedül, vagy mindenki jön velem keresni. Ti döntötök. - mondtam, majd előkapartam a mai ruhát, és elindultam a fürdő felé. Ha mondható 2 percnek a zuhanyzásom, akkor annyi volt. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem a konyhába kaját csinálni. Közben mindenki felkelt, és mindenkinek elmondtam, hogy meg kell keresni WooHyunt, és MinRit.
- Hol fogjuk őket keresni? Ugyanis, ha valamelyik rajongó elvitte őket, vagy rájuk szálltak, akkor mi lesz? - nézett rám Sungyeol.
- Nem tudom. Addig megyünk, míg meg nem találjuk őket. - válaszoltam. - Pénteken interjú, és ha addig nem érnek haza az egész lefújva.

*MinRi pov*

- Engedjenek ki! - kiabáltam az ajtó túloldaláról, de semmi válasz nem érkezett. WooHyun a földön ülve várta a megváltást. - Mi lenne ha nem ülnél a földön, hanem mondjuk segítenél? 
- Miben segítsek? Hogy segítsek? Nem fogják kinyitni az ajtót. De csak próbálgasd, kiabálj, én meg majd megsüketülök itt melletted. - jött a válasz.
- Jó akkor rúgd ki az ajtót. - ajánlottam fel neki, mire nagy nehezen felállt, és a szemembe nézett.
- Szerinted, hányszor próbáltam kirúgni az ajtót? Sikerült? Nem. Akkor meg légyszíves, én a helyedbe már feladtam volna régen. - mondta, majd ő is elkezdte verni az ajtót. - Nam WooHyunt zártátok be ide! Tudjátok ti egyáltalán ki ő? 
- Na ezzel is sokat érünk el. Szerinted a csaj, mit akart? - néztem rá. - Miért zárt be ide minket? Attól, hogy híres vagy, neki nem ezt kellene csinálni. - mondtam, majd egyszer nyílt az ajtó, és rögtön WooHyun mögé bújtam el.
- Gyertek ki. - szólt be a csaj, és mi indultunk is kifelé. - Nem akarlak titeket elengedni. De most beszélgessünk. - mondta, mire olyat nyeltem, hogy mindenki meghallotta. - Ki ez a lány veled? - nézett Woohyunra.
- Csak egy stylist. - válaszolt. - És amúgy is, mi közöd van hozzá, hogy ő ki? És ha a barátnőm lenne? 
- Az ultimate biasom vagy WooHyun, és nem szeretem, ha egy lány van az oldaladon. Igazság szerint, most azt akartam, hogy téged elengedlek, és a csajt kicsit megvizsgálom jobban. Amúgy, egy stylist mióta van egy Idollal?- nézett még mindig WooHyunra.
- Ha ő marad, akkor én is. Ugyanis nem engedem, hogy itt tartsd bent. - válaszolta. - És szerintem ahhoz sincs közöd, hogy kivel vagyok, meg kivel nem. Szóval most jobban jársz, ha elengedsz minket, mielőtt még baj lenne. - mondta.
- Ugyan, milyen baj? Ha nem tudnád a telefonod nálam van, a csajnak meg nincs itt, szóval, nem hiszem, hogy bármit is tudnátok kezdeni. - mondta.
- WooHyun.... nos mintha egy kis félelem lenne belül. - súgtam oda neki, mire megfogta a kezem. MEGFOGTA A KEZEM! AZ ÉN KEZEM! Uram....
- Menjünk. - állt fel WooHyun, mire a csaj elé állt.
- Ilyen könnyen nem engedhetlek el titeket. - mondta.
- Már pedig mi elfogunk menni, és te ebben nem akadályozhatsz meg. - mondta, majd csuklómat fogva, kivezetett az ajtón. Ez túl könnyű volt. Ez.....érdekes. Egy éjszakára bezárt egy csaj minket, majd másnap már csak úgy kisétáltunk az ajtón. Mi van? Magyarázza el nekem valaki.
- Ömm.. WooHyun. - néztem rá.
- Mi van?
- Túl egyszerűen jöttünk ki. És a csaj is érdekes volt, mert csak úgy kiengedett. - nos, tényleg érdekes volt.
- Mert volna mást csinálni. Nézz már rá. Az ilyennek van jövője? Csak egy szerencsétlen kis sasaeng. Semmi több. Menjünk. - mondta, majd elindultunk hazafelé.
- A telefonod? - húztam vissza.
- Nem érdekel, majd veszek másikat, azt pedig letiltom. - mondta. Az út további részét csendben tettük meg, és még mindig ezen járt az agyam. Miért zárt be minket egy sasaeng, és miért engedett el könnyen minket másnap. Kattog, kattog, és kattog. Mikor elértünk a házhoz, benyitottunk és SungGyu ijedt arcával találtuk magunkat szembe.
- Hol....jártatok? - nézett hol rám, hol WooHyunra.
- Hosszú történet. - mondta, majd el is ment a szobájába. 
- Elmondod? - nézett rám SungGyu, majd válasz nélkül lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobám felé. - MinRi! MinRi, kérlek! - jött utánam, de a fáradtság olyan szinten eluralkodott rajtam, hogy válaszolni sem tudtam. 
- Ahh. - nyögtem ki ennyit, majd beléptem a szobába, és egyenesen az ágyba kötöttem ki. Az ajtót nem zártam be, mert tudtam SungGyu addig úgysem hagy. Ránéztem az órára, és 13:43 volt. Engem most nem érdekel egy ruha sem.
- Látom elég fáradt vagy, inkább hagylak. Ha elakarod mondani, majd elmondod. - mondta, majd bezárta maga mögött az ajtót. Egy perc sem kellett ahhoz, hogy elaludjak. Igaz, nem 2 órakor kellett volna aludjak, de más választásom nem volt.

Végül is, sikerült reggelig aludnom, mert amikor kinyitottam a szemem, az óra 7:15-öt mutatott. Megfordultam a másik oldalamra, és amivel, vagy jobban mondva akivel szembe találkoztam, az kicsit megijesztett.
- Reggelt! Aludni azt te is tudsz. - mondta, majd ijedtem felültem. 

2. rész

*MinRi pov*

Az első reggelem az Infinite dormjában. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és nagy nehézségek árán, de kimásztam az ágyból. Ugyan az óra 8:10-et mutat, de én azonnal hívtam barátnőmet. A telefon mindig a párnám alá van betéve, hogy miért, azt nem tudom. Talán megszokás. Két csengés után már fel is vette.
- Jó reggelt! - szólt bele boldogan a telefonba.
- Reggelt! Hogy érezted magad tegnap? Mikor tudunk találkozni? Mikor ismerhetem meg a B.A.P-t? És mikor ismered meg az Infinite-et? - bombáztam a kérdésekkel, mire ő hangosan belenevetett a telefonba.
- Ma próbájuk van a srácoknak, és megyünk a próbaterembe. De amint szabad leszek hívlak, rendben? Na és nálad mi a helyzet? Rendben vagy? - kérdezte, majd egy nagy sóhaj után kezdtem el a mondókám.
- Igen, persze. Minden rendben. SungGyu nagyon rendes velem, és Sungyeol is. Aranyosak, tényleg. Viszont WooHyun nagyon csendes, és még köszönni se tud. Valami baja van, de engem az nem érdekel. Ha inkább magába fordul, akkor tegye azt. Tegnap kimentem a konyhába vizet inni. Köszöntem, de csak megállt egy percre, de kikerült. Nem tanították meg szegény gyereket beszélni. Mi is fogunk menni azt hiszem próbálni, mintha megemlítette volna SungGyu. - fejeztem be, majd közben egy kézzel próbáltam előkaparni a mai ruhát a szekrényből.
- Ne is törődj vele. Ne zavarjon téged, ha a többiek rendesek veled. Csak ügyesen. Fighting! - próbált lelkileg erőt adni, majd perceken belül leraktuk a telefont, és indultam a fürdőbe. Igazság szerint a tegnapi incidens után semmi kedvem nem volt összefutni azzal a gyerekkel, de muszáj eljutnom a fürdőig. Ahogy kiakartam lépni, valaki kopogott az ajtón.
- Jó reggelt! - jött be SungGyu. - Jól aludtál?
- Reggelt neked is! Igen, minden rendben volt! És nálad? - kérdeztem vissza.
- Minden rendben lett volna, ha SungYeol nem horkol. - nevetett.
- Oh, ezért jó egyedül lenni egy szobában. - mondtam. - Viszont most indultam volna letusolni. Van bent valaki?
- Nincs senki, menj csak. Készítsek neked reggelit? - miközben kérdezett, udvariasan nyitotta nekem az ajtót, hogy menjek csak előre.
- Jó lenne, köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Mit szeretnél? Rántotta? Narancslé? - mosolygott ő is vissza.
- Tökéletes lesz. Köszönöm. - mondtam, majd el is foglaltam a fürdőt. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és lófarokba fogtam a hosszú, hullámos hajam. Elindultam vissza, hogy lerakom a pizsit, és rendbe rakom az ágyat, majd megyek vissza a konyhába. Már messziről hallottam Dongwoo hangját. Hogy miért az övét? Mert SungGyu kiadta neki a feladatot, gondolom én, mivel ő jól tud főzni. Minden rendben volt addig míg meg nem jelent WooHyun.
- Reggelt. - köszönt, majd leült az asztalnak ahhoz a részéhez, ahol még véletlenül sem tud rám látni. Köszönöm. A rendességed a sírba fog egyszer vinni, ha így folytatod.
-Sungyeol! - szóltam oda neki, aki még félálomba volt, de felfigyelt és odasietett hozzám.
- Reggelt! - köszönt, majd leült mellém.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdeztem, majd elkezdtünk rendesen beszélgetni. Egy idő után már azt vettem észre, hogy WooHyun nem bírja tovább. Felállt, és itt hagyott mindent, és mindenkit. 
- Megkérdezhetem mi a bajod? - kiabáltam utána, mire mindenki felfigyelt rám, és SungGyu érintését éreztem a vállamon. Jelenleg ő a legnormálisabb a csapatban. Mindenkit szeretek, de úgy érzem a közeljövőben fontos személlyé fog válni az életemben. WooHyun rá se hederített, ment tovább egyenesen. Jól van. Ha te így, akkor én is így.
- Ne foglalkozz vele. Nem szereti, ha a közelében lányok vannak. - mondta.
- Meleg? - néztem rá csodálkozva.
- Nem, nem. Dehogy meleg. Csak csalódott egy lányban még 2 éve, és azóta fél közeledni akárkihez is, és nem szereti ha lányok vannak a közelében.
- És beszélhetek vele normálisan? Fog nekem válaszolni? Én nem akarom bántani, hátha sikerül nekem. - néztem rá, majd elindultam a szobája felé, de SungGyu még utánam kapott.
- Csak óvatosan. És ha nagyon flegmázik, inkább gyere ki. Rendben? - mondta, majd elengedte a kezem, és elindultam afelé a bizonyos szoba felé, ahol WooHyun jelenleg tartózkodik. Minden erőm összeszedve, bekopogtam az ajtón, és vártam a választ. A szoba a konyhával majdnem szemben volt. A konyhaajtóban SungGyu figyelt rám, és várta, hogy bemegyek e. Ránéztem, de ő csak mosolygott. Nem jött válasz a szobából, így benyitottam.
- Bejöhetek? - szóltam be, de nem léptem be az ajtón. Mivel erre sem érkezett válasz inkább bementem. - Bocsánat, hogy kiabáltam veled, de mióta itt vagyok, a hangod nem nagyon hallom. Még köszönni se köszönsz.
- Miért jöttél be? Miért érdekel téged, hogy mi a bajom? Menj csak ki nyugodtan. Majd ha akarok veled beszélgetni, akkor fogok. - mondta szinte durván, majd még mindig tűrve viselkedését, sarkon fordultam és kimentem.
- Na mi volt? - jött oda SungGyu, majd egy erőltetett mosolyt vetettem fel.
- Kizavart. Miért érdekel engem, hogy mi a baja. Ennyi volt. - mondtam, majd elindultam fel a szobába. Kicsit idegesítő a viselkedése. Már normálisan hozzá sem lehet szólni. Jó, akkor majd várja meg, mikor fogok hozzá kedves lenni.
- Nem sokára indulunk a próbaterembe. Jössz? - szólt utánam SungGyu.
- Nem tudom. Ha indultok azért gyere be. Addig meggondolom. - válaszoltam neki, még mindig felfelé menve. Első dolgom újra a telefon volt.
- Szia HaNa.- szóltam bele a telefonba, amint felvette azt.
- Mi történt? Nagyon szomorú a hangod. - kérdezte, és tényleg kicsit elkeseredetten érzem magam, hogy nem tudok WooHyunon semmit segíteni.
- Bementem ma WooHyun szobájába, mert azt mondta SungGyu, hogy nem enged magához lányokat, mert 2 éve csalódott valakiben. Nos, én próbáltam valahogy segíteni neki, de a válasza annyi volt, hogy engem miért érdekel, hogy mi a baja, és hogy menjek ki. Nem volt más választásom, és inkább szó nélkül kimentem. - nagy sóhajok közepette tudtam neki mindent elmondani.
- De bunkó. Ne menj utána. Hagyjad. Ne foglalkozz vele. - mondta. - De most lerakom, mert indulunk. Majd hívlak! Szeretlek! - köszönt el, majd ki is nyomta a telefont. Leültem az ágy szélére, és a legrosszabb kedvemben elővettem a laptopom, és apuéknak is elkezdtem írni egy regényt, hogy minden rendben van, és ne aggódjanak. Mikor ezt mind elküldtem kopogást hallottam az ajtón.
- Gyere! - kiabáltam az ajtó felé, majd belépett rajta SungGyu.
- Na? Fogsz jönni velünk? Mindenki már készül. - nézett rám, majd leült mellém. - Látom, hogy rossz a kedved. Ha szeretnél egyedül lenni itthon, akkor nyugodtan. Nem fog zavarni senki.
- Jól látod, hogy rossz a kedvem. Nem tudok semmit WooHyunról, és kiakaszt a viselkedése. Úgy érzem, mintha most én lennék aki zavar mindenkit. - piszkáltam közbe a kezem.
- Ne törődj már vele. Majd csak feladja ezt. Egész életébe nem csinálhatja, hogy nem enged magához senkit. - mondta, majd felállt. - Lent várunk. De akár itthon is maradhatsz. Tényleg.
- Lehet megyek. Menjetek csak előre. Tudom merre kell menni. Majd megyek utánatok. - mosolyogtam rá.
- Rendben, akkor majd ott várunk. - mondta, majd kilépett az ajtón. Unalmamban inkább lementem. Myungsoo a tükörben állt, és nézte magát.
- Srácok! Milyen a hajam? Jól nézek ki? - igazgatta a barna tincseit. Ezen elmosolyodtam, majd odaléptem hozzá.
- Nagyon jól nézel ki. - mosolyogtam rá, mire egy büszke mosolyt vett fel. - De próbára miért kell a hajadat igazgatni? Nem fellépésre mész, csak próbálni.
- Ha bárhova megyek, akár a fürdőbe letusolni esténként, még oda is megcsinálom a hajam. Akárhogy nem mehetek semerre. - mondta ezt mind halálos komolyan. A nevetéstől már alig tudtam állni, de persze a kis egoman.
- Rendben, nem szóltam. - nevettem még mindig, majd Dongwoohoz léptem.
- Csináljak nektek valamit amíg nem vagytok? - néztem rá, míg ő a pólóját vette felfelé. Nos, így mászkál a házban. Csini felső test. Miket beszélek? A lényeg, hogy készül. Mindenki. Minden merre.
- Tudsz te is főzni? - nézett rám, mintha én bamba lennék, és nem értenék hozzá.
- Nem Dongwoo, csak játszok az edényekkel, meg a hozzávalókkal. Szerinted miért kérdeztem meg? - nevettem. A kedvem egyre jobb, ahogy beszélgetek velük. Mindenki zakkant, de egyre jobban megszeretem őket. - Kimchi jó lesz?
- Srácok! - kiáltott mindenkinek, mire megijedtem. - Kimchi lesz a kaja! Jó lesz mindenkinek? - kiabálta át az egész házat, mire mindenki egy "jó" válasszal letudta az egészet. Mosolyogva elhúztam a konyhába, és elővettem a Kimchihez a hozzávalókat.
- Akkor mi megyünk. - jött oda SungGyu. - Ha kaját csinálsz, utána ellátogatsz hozzánk? 
- Persze. Megyek amint kész lesz. Menjetek csak nyugodtan. - néztem rá, majd mindenki elindult kifelé az ajtón. SungGyu még visszatekintett és intett egyet, majd én is vissza neki. WooHyunt észre sem vettem, hogy kiment. Egyszer úgyis megbeszélem vele, ha kell ha nem. Nekem akármit elmondhatna, de ezt még nem tudja, mert inkább ő bent ül. Amikor kijön az is azért, mert próba, vagy este amikor megy zuhanyozni. Amíg elkészítettem a Kimchit az körülbelül fél óra, majd felmentem és elkezdtem öltözni, hogy akkor én is elnézek hozzájuk. Felhívtam barátnőmet, hogy nem tudunk e utána találkozni. Megbeszéltünk mindent, majd megfésültem hajam, befújtam a nyakam a kedvenc parfümömmel, majd lementem húzni a cipőmet. Mikor elindultam, kulccsal bezártam az ajtót. Fél óra múlva odaértem a próbateremhez, és belépve már próbálták a Man In Love-nak a táncát. Imádom ezt a számot, szóval halkan bementem, és leültem hátra a padra. Mikor észrevett SungGyu rám mosolygott, én pedig vissza. 2 perc múlva abbahagyták, majd SungGyu és Sungyeol csatlakoztak hozzám.
- Minden rendben? Nem gyújtottad fel a házat? - nevetett rám SungGyu, mire ráütöttem a vállára.
- Nem, nem égett le semmi. - próbáltam komolyan mondani, de persze csak nevettek mindketten. 

*WooHyun pov*

Mikor eljöttünk próbálni, rá körülbelül egy órára MinRi is megérkezett. SungGyuval elég jól megvannak. Kezdem azt érezni ezek ketten összejönnek. De engem nem mintha meghatna. Tegnap is, nem értem miért érdekli, hogy mi bajom. Próbálok majd ott lenni, és csendbe megismerni milyen lehet, de nem nagyon akarok többet tőle. A sarokban hárman jól elszórakoznak, míg én SungJongal próbálok beszélgetni, majd figyelmem elterelni róluk. 
- Fáj a lábam. - nyöszörgött mellettem a maknae. - Nem masszíroznád meg? - nézett rám, mire csak felhúztam az egyik szemöldököm.
- Masszírozza meg aki akarja. - nevettem rá, majd kicsikét megütögettem a vállát. - És még nincs is vége a próbának, szóval bírnod kell.
- Persze, még van a The Chaser, amit már unok szinte, akkor még ott van a Destiny. Ki leszek akadva estig. Minthogy moziba ülnénk, és minden jó csinálnánk. - nyavalygott még mindig mellettem.
- Te akartál Idol lenni drágaság. - mondtam neki, majd lefeküdtem a földre, és elkezdtem bámulni a plafont. Az a beszélgetés ott a sarokba nagyon zavar, így inkább mégiscsak felálltam, és kimentem a teremből. Az előtérbe voltak elhelyezve az ásványvizes üvegek, így elvettem egyet, majd lecsavartam a kis tetejét, és meghúztam az üveg tartalmát. Leültem egy székre, ami hozzám volt a legközelebb, majd hallottam, hogy nyíilik az ajtó, és jön ki valaki.
- Mizu? - jött oda a leader. - Miért jöttél ki? És miért ülsz itt? 
- Semmi. Csak jöttem vízért. Nincs kedvem próbálni se. - válaszoltam, majd leült mellém.
- Mit gondolsz MinRiről? Nem sokat beszélsz vele. Tudom, hogy nem nagyon engedsz magadhoz lányokat, de ennek már 2 éve. El kell felejtened. Örökre ezt nem csinálhatod. - próbált ismét biztatni, hogy elég lesz ebből, de még mindig nem tudok ezen túl lenni.
- Nem érdekel a csaj. Ennyi az egész. - válaszoltam.
- Miért nem? Most nem tudsz vele normálisan beszélni? Senki nem viselkedik vele úgy, mint te. Kicsit, csak egy kicsit próbálj meg vele beszélni. Nem kell túlzásba vinni, de legalább köszönj neki. Itt van 2 napja, és még csak azt sem mondod, hogy " szia" vagy akármi. - kezével a nadrágján lévő szegeket piszkálta, miközben hozzám beszélt.
- Nem tudom. Még akkor sem megy. Menjünk. - mondtam, majd felálltam és elindultam az ajtó felé, majd utánam jött. Eltáncoltuk még a Destiny-t majd ismét szünetet tartottunk. Minden egyes tánc után szünetet kell tartani. A kibontott üvegből még maradt kicsi, szóval azt mindet megittam, majd a kukában foglalt helyet az üres palack. 
Mikor minden lehetséges táncot elpróbáltunk, elindultunk hazafelé. Persze, hogy MinRit is elvisszük végülis már velünk lakik. Én előre ültem a sofőr mellé, a többiek pedig hátra. Mikor hazaértünk mindenkinek az előszobába kellett menni, mert MinRi bejelentette, hogy levenné a méreteket gyorsan.
- Oké srácok. Egy gyors méretlevétel, és utána mehettek utatokra. Csak könyörgöm ezen legyünk túl, és utána nem zargatlak titeket tovább, de ezt muszáj megcsinálnom, mert addig nem tudok elkezdeni egy ruhát. - mondta, majd vette is elő a mérőeszközt, és SungGyut mérte le először. Én leültem a kanapéra, és megvártam míg mindenkit lemér. Bár mondjuk jobb lett volna hamar letudni, de már mindegy. Csendbe leültem, majd amikor én következtem, lassan felálltam, majd odalépkedtem MinRi elé. Széttártam karjaim, hogy körbe letudjon mérni. A karom, és a lábam hosszát is lemérte. Rám sem nézett, én pedig csak őt néztem, hogy dolgozik. Kíváncsi vagyok, milyen ruhákat fog készíteni, de ha nem fog tetszeni, biztos nem fogom felvenni. Mindenki leült az asztalhoz, mert a Kimchit fogjuk enni, amit MinRi készített. Hát erre is kíváncsi vagyok. Ha rossz, nem eszem meg. Dongwoo, a "főszakácsunk" mindenkinek rakott egy kicsit a tányérra, majd elénk tette.
- Jó étvágyat! - közölte jókívánságát SungGyu, majd elkezdtük enni. Nos, igazság szerint finom. De jobb nem kimutatni. Szóval, amint megettem mindent elindultam a tv felé. Leültem, majd csatlakozott hozzám ismét SungGyu. 
- Milyen volt? - kérdezte, majd elvette kezemből a távirányítót.
- Finom. De amúgy én ültem ide hamarabb, szóval kérem vissza. - követeltem az irányítót, mire nagy lazán elhelyezkedett, és elkezdett nézni valami filmet. - Figyelsz te rám egyáltalán? 
- MinRi! - kiabált neki, mire ő felkapta a fejét, és idejött. - Ülj le mellénk. Nézzünk egy filmet.- javasolta neki, majd közénk leült. Zavaromban próbáltam inkább a lehető legtávolabb ülni tőle, de nem lehetett, szóval inkább szó nélkül ültem tovább. A szobámba menni nem akartam, mert az már tényleg úgy tűnne, mintha a legnagyobb bunkó lennék ebben a házban. 
- Nézzünk már olyan filmet, amit mindenki szeret. - javasoltam SungGyura nézve, majd meglöktem őt, MinRin keresztül.
- Jöttök filmet nézni? - nézett hátra a többiekre, mire mindenki helyet foglalt. SungJong a földön Myungsooval, és Sungyeolal együtt. Még mellénk fért Dongwoo és Hoya, szóval SungGyu mellett helyet foglalt Hoya, mellettem pedig Dongwoo. De egyikük sem ült MinRi és én közém. Persze, nekem kell MinRi mellett ülni. De legalább így is úton vagyok afelé, hogy megismerem. 
- Hozok popcornt. - jelentette be MinRi, majd odahúzódtam SungGyu mellé.
- Mi az? - kérdezte.
- Miért közénk kellett ülnie? Te csak a rosszat akarod nekem igaz? - néztem rá.
- Nem. Ez az, épp azt akarom, hogy kicsit közelebb kerüljetek egymáshoz. Már mondtam. Itt van 2 napja, és semmi sem történik. Egy értelmes, rendes mondatot nem váltottatok egymással.  - mondta.
- Nem is fogunk. - mondtam, majd visszahúzódtam. Addigra meg is érkezett MinRi a popcornal.
- Kértek? - nyújtotta oda először hozzám a tálat, ami tele volt apró, sajtos popcorn darabokkal.
- Nem. - válaszoltam, majd a tv-t kezdtem el újra figyelni, míg mindenki a popcornal volt elfoglalva. Mintha soha életükben nem ettek volna, úgy viselkednek. Mikor vége lett a filmnek mindenki felment a szobájába, de én még lent maradtam. Azon agyaltam, hogy kezdjek el vele beszélgetni normálisan, vagy inkább még húzzam az időt ezzel. Úgy döntöttem, még nincs itt az ideje, szóval felmentem én is. SungJong a szobában, már szinte meztelenül állt, és csak egy alsónadrág volt rajta.
- Hyung! Megijedtem. - szólt rám, mire én inkább elfordultam.
- Igyekezz már az öltözéssel könyörgöm. - szóltam vissza rá, majd mire odafordultam már volt rajta egy nadrág. Még a póló hagyján.
- Mész először zuhanyozni, vagy menjek? - kérdeztem, mire felvette a cuccait és elindult a fürdő felé. - Igyekezz! - kiabáltam utána. 

*MinRi pov*

Hamar elment ez a nap is. De van olyan érzésem, mintha elfelejtettem volna valamit. Mindegy, ha tényleg elfelejtettem valamit, akkor az úgyis eszembe jut.  Most valami oknál fogva WooHyun nem volt visszataszító, és nem hagyott ott senkit, ha a közelében voltam. A méretlevételnél is folyamatosan azt nézte, hogy dolgozok. Inkább rá sem néztem. Szóval amikor a filmet néztük akkor is, igaz visszautasította a popcornt, de legalább nem hagyott ott minket. Haladás, haladás. Mikor befejeztük a filmnézést, én elmostam minden tányért, és poharat. WooHyun még lent volt egy darabig, aztán ő is felment. Majdnem odamentem hozzá, de inkább nem zavarom. Miután mindenki ott hagyott egyedül, én is elindultam a szobám felé. Ledőltem az ágyra, mert gondoltam most mindenki vár a zuhanyra. 
- HaNa! - ültem fel hirtelen, mert a legjobb barátnőmet felejtettem el. Most már tudom mit felejtettem el.  Amilyen gyorsan csak tudtam, elővettem a telefont, és tárcsáztam is a számát.
- Ne haraguudj! -húztam el az U betűt. - Teljesen elfelejtettelek! A srácok kicsit sokáig próbáltak, és mikor hazajöttünk, akkor vettem le a méreteket. Annyira sajnálom! Holnap kiengesztellek. Viszem magammal Dongwoot. 
- MinRi! Nyugi! Arról volt szó, hogy foglak hívni, amint időm lesz. De mi is kicsit sokáig voltunk. Rendben, de akkor holnap ne menj sehová, és találkozunk. De tényleg próbáld meg magaddal hozni Dongwoot. - nevetett a telefonba, de közben megnyugodtam.
- Rendben, akkor majd holnap hívlak! Amúgy már nagyon akarok a B.A.P-vel találkozni. Mi lenne, ha holnap én mennék, te meg jönnél Pénteken? - kérdeztem.
- Jó rendben. Megbeszéltük. Csak ne jöjjön össze semmi. Amúgy már elkezdted a ruháik tervezését? - érdeklődött, de persze, már minden fejben van.
- Igen, igazából már sejtem milyen lesz. Vagyis már kezdenek alakulni a dolgok, hogy mik illenek hozzájuk. - válaszoltam.
- Mindent értek. De csak ügyesen. Na és WooHyun? - kérdezett arra a személyre, akiről most nagyon de nagyon nincs kedvem beszélni.
- Ma filmet néztünk, és mellette ültem. Nem állt fel, bár a popcornt visszautasította. Haladunk. - nevettem a telefonba.
- Óh, hogy lehet.- nevetett ő is. -" HaNa! Kapd el!"- hallatszott a háttérben, ahogy a B.A.P tagjai kiabálnak.
- Mi ez? - nevettem ismét.
- Himchan dobálja a párnákat. Unatkozik szegény. Most jöttünk haza a próbáról, de teljesen fel van pörögve. Várj egy kicsit. - mondta majd vártam míg visszaér.
- Itt vagyok, csak elzavartam zuhanyozni. - mondta. - De megyek én is, mert én rakom őket rendbe mindig. Illetve a második este, hogy én zavarok mindenkit a helyükre, mert túl pörögnek, még akkor ha épp fáradtnak kellene lenni. Helyettük is fáradt vagyok. Holnap akkor hívlak! Szeretlek! Jó éjt! - köszönt, el majd leraktuk a telefont. Visszadőltem az ágyra, és vártam  a megváltást.
- Hahó! Bejöhetek? - jött be SungGyu. - Bocsánat, hogy nem kopogtam. - nevetett.
- Ugyan, én még csak fetrengek. Semmi erőm most semmihez. - bámultam a plafont továbbra is.
- Fetrengjek veled? - kérdezte, majd odajött és rám nézett. Nem adtam választ, inkább csak mutogattam, hogy nyugodtan feküdjön csak le. Az ágyon keresztbe feküdtünk, a lábunk lógott az ágyról, de az sosem baj, ha van aki szórakoztat. 
- Beszéltem WooHyunnal. - hozta fel ismét a második ember azt a személyt. Mindenki vele van megáldva. Ha nem akar velem beszélni, akkor úgy sem fog, szóval felesleges. - Még mindig nincs itt az idő, hogy tudjon veled normálisan beszélni. Bár már haladás, hogy nem hagy ott, ha a közelben vagy. 
- Én nem fogok utána szaladni. - jegyeztem meg, majd oldalra néztem, és gyönyörű barna szemeivel találtam magam szembe. - Wáó. - csodálkoztam el, majd gyorsan vissza is fordultam, és tovább bámultam a plafont.
- Mi az? - nevetett, de tekintetét nem tudta rólam levenni. 
- Kicsit fura helyzet ez. Nem? - nevettem én is, de nem érdekelt, most jó kedvem van. - De mindegy. Örülök, hogy itt vagy.
- Annak örülök, hogy örülsz. - nevetett még mindig, és tényleg látszott rajta, hogy próbál feldobni, bár nem volt rossz kedvem, még ha úgy látszik is.
- Semmi rossz nincs abban, hogy egymás mellett fekszünk. Ha erre gondolsz. - majd fordult egyet, és elkezdett csikizni, mire én megijedtem, és annyira nevettem, hogy leestem az ágyról. Még jobban kitört a nevetés, amit sikítás követett. Nagyon jól érzem magam, ha SungGyu a közelemben van.
- Hyung! - jött be WooHyun a szobába. WooHyun. A szobámba. WooHyun. El sem hiszem. Mindketten felnéztünk, hogy mi baja, de csak intett, hogy menjen ki. Felültem az ágyra, és vártam, hogy történik e valami. Történt. WooHyun kiküldte SungGyut a szobából. Csak ketten voltunk bent.
- Szia. - köszönt, majd leült volna mellém, ha ijedtemben nem ülök ismét a földre.