.jpg)
- Reggelt! Aludni azt te is tudsz. - mondta, majd ijedtem felültem.
- Wo....WooHyun? - nyögtem ki a nevét. - Mit keresel itt? - néztem rá még mindig értetlenül. Csak bámultam, és nem tudtam mit kezdeni. A levegőt kapkodtam, és a szívem majd kiugrott a helyéről. Ez az érzés, más. Mikor jött be? És miért fekszik mellettem? Mióta van itt? A kérdések csak jöttek, és jöttek, de egyikre sem tudom a választ.
- Gyere reggelizni. - zökkentett ki gondolataimból, majd felállt, és nézett rám, arra várva, hogy majd én is felállok, és elindulok. Nos, kicsit nehezen ment, de sikerült elhagynom az ágyat, és belenézni a tükörbe. Ami visszanézett rám, maga az boszorkány. A hajam össze-vissza, és az álmosság és még rajtam. Szó nélkül indultam az ajtó felé, és kinyitva azt, indultam lefelé a lépcsőn. SungGyu már lent volt, és nézte a TV-t. Dongwoo szokás szerint reggelit csinált, vagyis gondolom. SungJong a szobájában, Myungsoo pedig szokás szerint a tükör előtt nézegette magát.
- Gyerekek, láttatok már tőlem szebb teremtést? - üvöltötte át az egész házat, majd elkezdte haját is igazgatni.
- Reggelt! Gyere ide! - szólt SungGyu, és megindultam felé. - Arra gondoltam, elmehetnénk ma lófrálni a városba. Hogy gondolod? - nézett rám.
- Remek ötlet, csak tudod, én még a ruháknak neki sem kezdtem. - válaszoltam, majd hátradőltem a kanapén jelezve, hogy szívesen elmennék, de annyi dolgom van, hogy eszméletlen.
- Viszont, még nem mondtad el, hogy hol voltatok. Szeretném hallani. - ismét jött a kíváncsiság.
- Elmondom. Ugye WooHyun elhúzott engem a boltba. Na elkezdtünk útközbe vitatkozni, hogy meg sem kérdezett, hogy elmegyek e vele vagy valami. Aztán annyira elvoltunk ezzel foglalva, hogy egy rajongó meglátta WooHyunt, és mi elkezdtünk futni. Egy zsákutcába keveredtünk be, így nem volt más választásunk, bementünk egy ismeretlen lakásába. Illetve szépen megkértük, hogy engedjenek be minket egy kis időre, míg elmennek a rajongók. A nő aki otthon volt, nagyon rendesnek tűnt, és akkor már rosszat éreztem. A lánya hazaért. És a csaj, az volt aki meglátott minket a városba. Mi ki akartunk menni, de állította, hogy kint állnak a barátnői, és jobb ha nem azon az ajtón megyünk ki, hanem hátul. Na mi elindultunk a másik ajtó felé, csak egy volt a baj, hogy valami szoba volt, ahova minket bezártak. És azóta vertük az ajtót, kiabáltunk, hogy engedjenek ki, de semmi. Aztán tegnap kinyitották az ajtót, kimentünk az előszobába, és csak úgy eljöttünk onnan. A csaj Sasaeng volt, és nagyon durva. Még WooHyunnak is neki állt, hogy miért van barátnője, mert ő az Ultimate Biasa. Hát azt hittem lecsapom. Szóval így szó nélkül eljöttünk onnan Mondjuk én kicsit megijedtem, mert engem még ott akart tartani. -fejeztem be, majd arcán láttam, hogy azért ő is furcsálta a helyzetet.
- Ez.....Ez igen. Fogadjunk nem vitt magával semmit, amivel takarhatná magát.
- Ömm.. nem igazán. - válaszoltam, majd felálltam, és elmentem a konyha felé vizet inni. Dongwoo valamit ügyködött mellettem, így zavarni nem nagyon akartam.
- Mindjárt kész a reggeli. - mondta, rám se nézve. Nem válaszoltam, csak ott hagytam. Tudom, rossz szokás, de én már csak ilyen vagyok.
- Menjünk már MinRi! Kérlek, csak egy nap, és holnap tényleg elkezded a ruhákat. - jött oda SungGyu még mindig könyörögni.
- Lesz holnap valami programotok? - kérdeztem.
- Interjú, de arra van ruhánk. - fogta meg tarkóját, jelezve, hogy valami nem stimmel, és tuti, hogy nincs ruhájuk.
- És csak most mondod?? - majd rohantam fel a szobába, mai ruhát előkapni, és indulás a zuhanyzóba. 10 perc alatt megvoltam, majd indultam is vissza a szobába, ahol elővettem pár anyagot, és szerencsémre a Woollim szolgáltatott varrógépet, és minden egyéb dolgot, nekiálltam elkezdeni az egyik ruha készítését. Az anyagok is megvoltak, és egy pólóval kezdtem. A gép gyorsan dolgozott, és én is igyekeztem, hogy legalább egy valakinek kész legyen a darab.
- MinRi! - jött be SungGyu a szobába. Nem néztem rá, csak tovább csináltam amit eddig.
- Gyere csak! - szóltam oda, és elétettem egy kész pólót. - Vedd fel. - parancsoltam, majd elvette tőlem az anyagot.
- Wow. - jött ki a száján, és már vette is át. Na igen, előttem kell öltözködni. Teste igen kidolgozott volt, és kockái is voltak. Atyaég!
- Na milyen? - zökkentett ki gondolatmenetemből, majd azonnal ránéztem.
- Mintha rád öntötték volna. Jó vagyok, igaz? - mosolyodtam el, és már azon vettem magam észre, hogy kiviharzott a szobából, és én mentem utána. A nappali közepén mutogatta új pólóját mindenkinek, még a TV elé is beállt, ahol épp SungJong, és Myungsoo néztek valamit. Én csak nevetni tudtam rajta, olyan jól előadja magát. Olyan jó őket így látni. Örülök, hogy idejöttem. WooHyun azonban ismét nem volt a közelben. Megint bent gubbaszt biztos a szobájában. A reggeli találka, hát nem is tudom. Visszatérve SungGyura, még mindig ugrál örömében, és mindenkihez egyesével odamegy.
- Khm... - szólalt meg valaki a hátam mögött, és kicsi ijedtség utána hátrafordultam. - Szép darab. - persze, csak WooHyun. Ki más lehetne.
- Mikor jöttél ki? - néztem rá.
- Honnan?
- A szobádból.
- Nem voltam a szobámban. - majd itt hagytam abba a beszélgetést, és gondolkodásba estem. Ismét. Ha nem volt a szobájában, akkor hol lehetett? A nappaliban nem, mert nem volt kint, a fürdőből az előbb Hoya lépett ki amint láttam. A konyhában ismét Dongwoo ügyködött valamit, ami az ebédhez készül. Zavarba ejtő.
- Akkor hol voltál? - kérdeztem meg.
- Az mindegy. - mondta, majd elindult a kanapé felé, ahol leült SungJong, és Myungsoo közé. A telefonon csengését hallottam fent a szobában, úgyhogy azonnal fel is siettem.
- HaNa! - köszöntem boldogan a telefonba.
- MinRi! Szia. Hol voltál? Beszéltem SungGyuval, és mondta, hogy nem voltál otthon. Azt is mondta, hogy WooHyun elvitt. Hol voltatok? Mi volt? Mesélj. - hadarta el a telefonba.
- Na na! Lassan! Ne hogy azt gondold, hogy minden happy volt. Ugyanis semmi nem volt happy. Elvitt igen, de tegnap este jöttünk haza. - válaszoltam. - Egy saesang bezárt minket. Aztán tegnap pedig csak úgy eljöttünk onnan.
- Utálom a saesangokat. - mondta. - De mikor jössz máár? - nyávogott a telefonba, és legszívesebben elindulnék, és meg sem állnék a B.A.P dormjáig.
- Már megcsináltam egy pólót, és most épp SungGyu mutogatja magát. És kezdenék egy másikat is, ugyanis 7en vannak. Plusz SungGyu elakar vinni valahová, de annyi dolgom lenne. És most hidd el, legszívesebben rohannék hozzád, és megismerni a fiúkat. Te nem tudnál jönni? Aztán míg itt vagy, én addig csinálnám tovább?
- Óóh, jó ötlet. Most úgysincs dolgom. De valakit vihetek magammal, ha gondolod. - tette fel a javaslatát.
- Kit hozol? - kérdeztem vissza.
- Kit vigyek? - ismét a kérdés.
- Mondjuk a biasomat. - mondtam, és neki egyből leesett. Himchan. Himchan a biasom.
- Rendben. Akkor hamarosan ott leszünk. Szeretlek. - mondta, majd leraktuk a telefont, majd lerohantam a többiekhez, és elmondtam, hogy HaNa, és Himchan jönnek. Jól fogadták, és Dongwoo indult is a konyha felé.
- De mi lesz a napunkkal? - jött oda SungGyu. - Úgy volt, hogy elmegyünk ma ketten kikapcsolódni.
- Igen, de annyi dolgom lenne. Majd holnap elmegyünk interjú után, ha nem lesztek fáradtak. Vagy majd a hétvégém. Csak kérlek, hadd csináljak nektek valamit holnapra. - mondtam, majd megfogtam a kezét. Ő csak nézett rám, mire WooHyun tolakodott mellénk.
- Mizu? - nézett ránk, mi pedig nem tudtunk ezt mire venni. Eddig soha nem jött oda, és kérdezte meg, hogy mizu.
- Semmi.- mondta SungGyu, és el is ment.
*WooHyun pov*
Amikor meghallottam, hogy HaNa idetart, igazából nem tudtam mit csináljak addig. Megláttam, hogy SungGyu és MinRi ketten beszélgetnek, így muszáj voltam közbeavatkozni, főleg azok után, hogy MinRi megfogta a Hyungom kezét. Hogy miért nem tudom, de kezd idegesíteni, hogy ezek ketten nagyon elvannak.
- Mizu? - léptem oda hozzájuk, mire mindketten csak elkezdték egymást nézni, hogy "ez hülye?". Nos, még nem volt ilyen, hogy csak odarontok hozzájuk, és gondolom meglepte őket.
- Semmi. - vállat vonva ment el tőlünk SungGyu.
- Nahát, nahát. - nézett rám MinRi. - Mi ez a hirtelen belerontás a " kapcsolatunkba"?
- Unatkozok. - hazudtam, igazából ezer más dolgot tudnék csinálni, de most jobb mellette lenni. - Mit is csináltatok volna délután?
- Hallgatóztál? - szegezte rám tekintetét, és ha szemmel lehetne ölni, én már rég a pokolban lennék.
- Nem, nem állt szándékomban, csak épp a közelben voltam. - magyarázkodtam, és igazából tényleg egészen picikét hallgatóztam.
- Szóval, hol is voltál pontosan, amikor lejöttünk SungGyuval? - szegezte nekem ismét a kérdést.
- Mondom, hogy mindegy. - ismételtem meg magam. Szörnyű vagyok. Igen, nos azért a valamiért mentem fel MinRi szobájába, amit letettem a ruhái közé. Muszáj voltam visszavenni, de legalább most már tudom, hogy nem nézte meg. Fél óra múlva már valaki érkezett is meg, és az a valaki vagy valakik HaNa, és Himchan voltak. Mivel mi ismerjük egymást a B.A.P-vel ezért csak MinRi-t kellett bemutatnunk. Megtörténtek a bemutatkozások, a beszélgetések, és MinRi HaNa társaságában felmentek a szobájába. Himchan elfoglalta Myungsooval a kanapét ismételten, Dongwoo főzött valamit a vendégeinknek, SungJong, Hoya, és Sungyeol pedig néztek valami a laptopon, ami a konyhaasztalon volt elhelyezve. Én csak nekitámaszkodtam a falnak, és néztem őket. Jelenleg TV-t nézni sem volt kedvem, Sungyeolékhoz sem volt kedvem, a főzésben nem tudok segíteni, így abban maradtam, hogy meglátogatom ismét MinRit és barátnőjét. Mikor elindultam felfelé a lépcsőn, SungGyu avatkozott közbe.
- WooHyun! - kiabált utánam, én pedig hátrafordultam.
- Mi az? - néztem rá.
- Mi lenne, ha este elvinnénk MinRit valahová. Ha már annyit melózik, akkor pihenés is jár neki. - dobta fel ötletét, mire én elmosolyodtam, és egy laza bólintással letudtam az egészet. - Jó, akkor mi lenne, ha én elmennék az egyik étterembe, ami itt van nem messze, és kitalálsz egy történetet, hogy bajom van, és azonnal el kell jönnötök értem. Vagy kitalálhatsz másat is.
- Megbeszéltük. De most már felengedsz hozzájuk? - néztem rá, mire bólintott, és elindultam felfelé. Kopogás nélkül mentem be, mire mindketten megijedtek, és MinRi kezét majdnem elkapta a varrógép.
- Normális vagy? Nem látod, hogy milyen eszköz van nálam? Kopogni nálad nem szokás? - esett nekem, mire azért én is megijedtem.
- Jól van, jól van, ne ess nekem. - próbáltam "bocsánatot" kérni.
- Miért jöttél be? - nézett rám MinRi, mire nem válaszoltam, csak mutattam a kezemmel, hogy folytassa tovább, nem zavarok, csak jöttem őt nézni. - Beszélgetünk szóval légyszíves mi lenne, ha kifáradnál? - zavart ki, mire kicsit szarul esett, és inkább vállat vonva, kimentem a szobából.
- Srácok! - jött le 2 óra múlva MinRi a ruhákkal a kezébe. Ez gyors volt. 2 óra kellett ahhoz, hogy megcsináljon 7 ruhát. - Próbáljátok már fel ezeket légyszíves. - adott mindenki kezébe egy - egy pólót, majd elvonultunk a szobába, és mindenki átvette. 5 perc utána mindenki kint volt a nappaliban és sorba álltunk egymás mellé megmutatni magunkat az új stylistunknak. A pólók eszméletlen jók lettek, nekem fehér alapon, egy nagy kereszt a középen díszeleg, és pár szegek voltak össze-vissza, SungGyunak zöld alapon volt egy csillag a középen, körülötte egy nagy, összetört piros szívvel, Myungsoonak szürke alapon egy tükör amellyel szemben egy srác állt, gondolom ha már egosita, akkor a pólóján miért ne lehetne egy ego emberke, aztán Hoyának barna alapon, szegecsekből kirajzolódik egy Infinite szimbólum, Sunggyeolnak kék színű alapon, egy farkasnak a feje díszeleg pólóján, Dongwoonak lila alapon, egy piros boríték, amiből egy kék papír csúszik kifelé, SungJongnak pedig fekete alapon egy fehér mágnes kék és piros végekkel - ahogy kinéz egy mágnes -. Mindenkinek nagyon bejöttek a pólók, és Myungsoo szinte túlharsogott mindenkit, hogy ő nem így néz aki, ahogy a pólón látható, de persze SungJong ezt nem hagyhatta szó nélkül, és míg ők ketten elkezdtek vitatkozni, én odaléptem MinRi mellé, és megköszöntem a pólót. Mindenek után a tagok visszamentek a szobába ismét átöltözni, és SunGgyuval elkezdtük a tervünket. Ő elindult a megbeszélt étterem felé, és mikor HaNa és Himchan elmentek, megvártam MinRi-t aki az ajtóban búcsúzkodott barátnőjétől és Himchantól.
- Úgy búcsúzkodsz, mintha már soha többé nem látnád őket, és ez az utolsó pillanat együtt. - léptem oda hozzá, mikor elmentek. - Gyere üljünk csak le.- húztam magam után, majd leültünk a tv elé. Ő csak csodálkozva figyelte cselekedeteimet, és láttam rajta, hogy nem tudja mire vélni, és inkább csendbe követett. Leültünk a tv elé, én elkezdtem kapcsolgatni azt, és közben vártam SungGyu hívását. 10 perc sem kellett, már csörgött a telefonom. Eljátszottam a hattyúk halálát, hogy SungGyu a legnagyobb bajba került, és azonnal oda kell mennünk. Megfogtam MinRi kezét ismét, és elindultunk.
- Mindjárt jövünk! - kiabáltam vissza a házba, az üres nappaliba, ahol senki nem tartózkodott, de hátha valaki lent a szobájában meghallja.
- Mi történt? - rángatta a kezem, hogy álljak meg, és magyarázzak el neki mindent, de mivel elvileg súlyos a dolog, ezért sietni kellett. Én próbáltam magam nem elnevetni, és úgy menni, hogy nem nézek rá, mert akkor tényleg nagy az esély rá, hogy elnevetem magam. Mikor odaértünk az étteremhez, egyből nyitottam is ajtót, majd udvariasan engedtem be magam előtt.
- Miért jöttünk ide? - nézett rám értetlenül, és egyből kiszúrtam SungGyut az egyik asztalnál.
- Nézd! - mutattam SungGyu felé, mire MinRi rám nézett és:
- Hülye, hülye, hülye vaagy! - nevetett, és ütögette a vállamat. - Megijedtem, hogy tényleg baja van.
Leültünk SungGyuhoz, és elkezdtünk enni, mindenféle ételt megkóstoltunk, amennyi belénk fért. Sokat nevettünk, és beszélgettünk, majd megláttam, hogy MinRi fárad, ezért SungGyut arrébb hívtam.
- Mi lenne, ha én kísérném haza? - kérdeztem tőle, majd egy mosoly kíséretében odalépett MinRihez, és elköszöntek. Én leültem mellé, és elfogyasztottuk a kólát, amit az ételhez rendeltünk.
- Remélem jól érezted magad.- mosolyogtam rá. Megváltoztam. MinRi közelében érzem, hogy tényleg túl kell legyek azon, ami 2 éve történt. Tényleg nem csinálhatom ezt örök időkön át.
- Nagyon jól éreztem magam, viszont nem kellett volna ezt. - mosolygott vissza, majd felvette kabátját, én pedig kértem a számlát. Amint kifizettem mindent, elindultunk az ajtó felé, és ismét udvariasan nyitottam neki az ajtót, és engedtem előre. A nap már ment lefelé, és lassan sétáltunk hazafelé csendben, szó nélkül. Megláttam, hogy előre rohan, és a kirakatot bámulja. Ez egy fagyis bolt volt, és mikor rám nézett, siettetett, hogy menjek oda.
.jpg)
- Kérleeeek. - meresztette rám cica szemeit, és kénytelen voltam megvenni neki, egy kis húzás után.
- Nem kell az neked. Mindjárt este, és megfázol. - mondtam neki, majd megfogva kezét próbáltam elhúzni onnan.
- Kééérleeek. - kérlelt még mindig, de annyira akarta, hogy tényleg bementünk érte. Amikor megkapta, mint egy kisgyerek, elkezdte enni. Haza felé, már nem volt olyan fáradt, amikor megkapta a jégkrémet. Túl rendes vagyok. Nem jó ez így, még rosszat fog hinni. Még le is fényképezte, hogy majd kinyomtatja, és elrakja emlékbe. Hazaérve, már mindketten kimerülve lépkedtünk a saját szobánk felé. Köszönés nélkül, benyitottam a szobámba, ahol SungJong már alig várt.
- Hyung. Tudod, hogy.... - fejezte volna be mondatát, de már kívülről fújom szövegét.
- Tudom..... Tudom, hogy nem tudsz egyedül elaludni, de még meg kell várnod míg lezuhanyzok. Rögtön jövök. - mondtam, majd felkapva a pólómat, és egy rövid nadrágot, elindultam a fürdő felé. A zuhany alatt hagytam vagy 10 percig, hogy folydogáljanak a cseppek a testemen, és még egyszer eszembe jutott ez a nap, amit mondhatok jónak is. Végre kimozdultam valakivel, akivel úgy gondoltam, hogy soha, de tényleg soha nem fogok szóba állni. Ahhoz képest, túl jónak is gondolom.
*MinRi pov*
Reggel a rohangálásra, és a beszélgetésre keltem, aztán eszembe jutott, hogy péntek van, és a srácoknak interjú, úgyhogy 2 perc alatt kimásztam az ágyból, és magamra kaptam valamit. Elindultam lefelé, hogy megnézzem, hogy állnak, és mindenki minden merre. A ház szétesve, és már én magam sem tudom, hogy jó helyen ébredtem e.
- Jó reggelt. - jött oda SungGyu, és megölelt.
- Reggelt neked is. Látom nagyon készülődtök! Mikor kezdődik? Mehetek én is? - kérdeztem, majd elindultunk a konyha felé bekapni valami ehetőt. Reggelim: összevágva kiwi, eper, málna, és áfonya.
- Nemár! Mit eszel? - jött oda Dongwoo amikor meglátta, hogy mit eszek.
- Tartanom kell az alakom. Nem ehetek minden nap zsíros ételt. - mosolyogtam. - Szóval mikor kezdődik az interjú? - kérdeztem újra SungGyut, aki egy kiwi darabot kapott be.
- 2 óra. - mondta, majd egy eper darabot is a szájába vett. Mindenki lebzselt a konyha, és a nappali között, aztán valaki a szobájában kutatott valamit, amit láttam Hoya is el van, aztán WooHyun ismét sehol. Mikor megettem vagy megettük a "gyümölcstálat" elmostam az tányért, és indultam a zuhany felé. Most csak köntöst vittem, mert igazából én ráérek, mert ha mennék is, nekem nem kell a nagy felhajtás. Szóval elindultam a fürdő felé, bezárkóztam és a zuhany alá álltam, mint minden szokásos reggel. Amikor letusoltam, a fogam is megmostam, és köntösben indultam fel a szobám felé. A köntös rikított rózsaszínben, de persze fiúkkal vagyok, milyen már a rózsaszín. De én lány vagyok, csúnya lenne, ha fekete köntösben járkálnék. Felmentem a szobámba, a szekrényem felé indultam egy kis rendet tenni, mert az én szobám is mindjárt lábra kel, és elszalad. Minden egyes ruhát, ami szét volt hajigálva, összehajtottam, és szépen behelyeztem a helyére. Az ágyat is szépen megcsináltam. A párnákat szépen sorba, és máris néz ki valahogy a szobám. Ideje volt magamra kapni valamit, szóval egy fehér pólót vettem, és egy világos farmert, majd megfésültem a hajam, vasaltam rajta kicsit, és én is néztem ki valahogy. Amikor mindennel végeztem az óra 12:10 - et mutatott, így kénytelen voltam lemászni ismét. A helyzet még mindig a szokásos. Mindenki az agyát dobja el, és már a kisbusz is megérkezett. Még hamar. A lényeg, hogy SungGyu pakolászott a kisbuszba, SungJong segített neki, WooHyun ismét sehol, Hoya még mindig a szobában lebzsel, SungGyeolt nem láttam, Dongwoo kaját csinál, mint mindig, és Myungsoo.....nem is kell mondani szerintem.
- Srácok! Nézzetek már rám! - kiabálta túl az egész házat. - MinRi! Nézz rám!
- Übercuki vagy Myungsoo. - mosolyogtam, mire önelégülten lépkedett a szobája felé. Nekitámaszkodtam a falnak, és csak néztem őket.
- Khm... - lépett mellém valaki, és ha már Khm-el kezdődik akkor valami sejtést éreztem. WooHyun. Oldalra néztem, és persze hogy ő. Ki is más lehetne.
- Neked nem kellene mondjuk segíteni valakinek, vagy pakolni, vagy készülni, vagy valami? - kérdeztem, és el is fordítottam a fejem.
- Egy ember ide vagy oda. - támaszkodott neki a falnak. Igazából nekem is segíteni kellene, vagy megmozdulnom nem őket bámulni. De ki kell használni az alkalmat amíg itt vagyok. Nem mindenki nézi, ahogy az Infinite pakolgat a szobába, és interjúra készülnek.
- Menjünk. - mondtam, de ő még mindig ott állt. - Segíteni.
- Rendben, de először benézek a szobámba. - mondta, majd el is indult a hely felé. Én segítettem SungGyunak pakolni a kisbuszba, aztán mentem Dongwoonak is próbáltam valamit segíteni a kajában, bár nem vagyok nagy szakács, de a legkisebb dolgokat is elintéztem. Aztán SungGyeolhoz is odalépkedtem, és neki is segítettem a szobáját rendbe rakni. Mikor mindennel készen voltunk, a óra 12:50-et mutatott, szóval beszálltunk a buszba és indultunk is. Én még utoljára megnéztem magam a tükörbe, majd karon ragadtan MyungSoot is, hogy ideje menni. Nagy nehezen szakadt el a tükörtől, de a probléma megoldva. Mivel az út egy órás volt, és fáradtak voltak, valaki el is aludt, valaki bámult ki az ablakon, de én, mint kicsi középen ülve SungGyeol és Myungsoo között, csak előre felé tudtam bámulni. Az én szemeim is csukódtak lefelé, de türtőztettem magam.
Arra keltem fel, hogy megállt a kocsi, és MyungSoo válláról emelem fel a fejem. Na nemár. Nem hiszem el. Kicsit belepirultam, mert ezt akartam mindenféle képen elkerülni, de ezek szerint ez nem jött össze. Rendben. Mindenki kiszállt a kisbuszból, és indultunk is stúdió felé. Már mindenki pakolgatott, a kamerákat, ilyen olyan fények. Én a háttérben próbáltam csendben elbújni, hogy senkinek ne legyek az útjába. Bementem a srácok öltözőjébe is, hogy megnézzem a ruhájukat rendesen, amiket nekik készítettem.
- Hoya. - nevettem. - Fordítva.
- Szerencsém lesz. - mondta, majd le is kapta magáról a felsőt, és én azonnal is fordultam. Nem akartam orrvérzést kapni. Mikor mindenki elkészült, 5 perc volt a kezdésig.
- Fighting ! - szorítottam ökölbe kezem.
Mikor mindennel végeztek, a rajongók megállították őket, és autogramot osztogattak a srácok. Ezzel is hamar megvoltak, és indultunk hazafelé. Otthon mindenki szétterült a fáradtságtól, és Dongwoonak sem volt ereje vacsorát csinálni, így mindenki indult a saját szobája felé.
- Örülök, hogy ott voltál. - jött oda WooHyun, majd bele is pirultam a mondatába. Nos, még sosem hallottam ilyet tőle, ezért kicsit el is bíztam magam. Nem mintha sok vizet zavartam volna, de ő örült neki. - Holnap megyünk valahová?
- Tessék? Hová? Mikor? Miért? Nekem még HaNa-t fel kell hívnom, mert a B.A.P-vel is lesz valami, amiért odahívott. De amint rendben lesz minden, azonnal szólok. Rendben? - hadartam el mindent, majd el is tűntem a szobámban. Húha. Kicsit lepődtem meg kérdésén. Kinyitottam laptopom, és megnéztem az e-mailemet, de a változás nem sok, csak az aggódó édesanyám. Azonnal visszaírtam neki, és indultam is a fürdő felé, hogy vegyek egy forró zuhanyt, és utána alvás a következő cél.
Amint kinyitottam a szobám ajtaját, egy személy állt előttem, aki megfogta karom, és magához rántott, majd szorosan megölelt. Az az érzés, a fellegekbe repít.
